Vers

Pitypangoló

  Pöndörödnek, göndörödnek, suhorognak, ringatóznak, átváltoznak könnyű gyöngynek, szelek hajába fogóznak.   Leheletnyi pitypang búrák, égből csurran furcsa fényük, pelyhes , bolyhos, armatúrák, s csöpp idő a létezésük.   Kicsi csodák, szélbe lépők, szülő ölük sárga, lágy, dús, titokzatos visszatérők, [… Tovább]

Vers

Bealkonyul

Megjelent a “Kaláka”szépirodalmi folyóiratban 2014-ben Koosán Ildikó Bealkonyul.  Igen, holnap már így lehet,elpárolog az élvezet;gyengül a szem, süket a füla száj csókokért nem hevül; a bambaképű éjszakákmagányosak, mint őszi fák,a gondolatsor kulcsra zár, nehéz a járás, nő a sár; bár büszke még az öntudatakár [… Tovább]

Vers

– keddiség –

Nem tudom, hogy honnan vettem ennyi álmot, azt sem tudom, hogy akkor mennyiért. Darabjáért fizettem, elvétve súlyát nyögte mérleg – értéke volt, tudom – de mára mennyit ér? Néha átöblítem őket a folyóban, száradni napsugárra aggatom. Tapintásra lágy selyem, nincs [… Tovább]

vegyes

Csak neked…

Szerelmes szeretettel Mókucinak akit szívembe zártam, akivel a versnek a szeretete hozott össze. Nagyon szeretlek…     Várom a percet,  hogy szemedbe nézzek  elmondani neked,  hogy irántad mit érzek.    Kimondani azt,  amit már rég  ki kellett volna.    Azt, [… Tovább]

Karcolat

Kis szekeres, nagy szekeres

  András kivágta a vasajtót, Dezső bekormányozta a fatengelyes szekeret az udvarra. A frissen zsírozott kerékagyról csöpögött le a tavatta — itt így nevezték a kocsikenőcsöt. Érdekes, a helyi zöldség-gyümölcs idényáruda a gyereklerakat udvarán, az óvoda épületével szemben helyezkedett el. [… Tovább]

Vers

Prézli

  Először kellő darabokra törd szét, a szárítandó kenyeret, vagy zsömlét, s úgy várakozzon a pék öreg sültje, hogy nagy ívben a penész is kerülje, a várakozást nem jelöli mérték, csak idejében zuzalósra érjék, s hogy egyben végképp sehogyan ne [… Tovább]

Emlékirat

Mi a honvágy?

Szalmakalapos öregember száll ki az ezüstszínű mikrobuszból. Arca csupa izgatottság, ahogy a barátja mellé lép. – Nézd! Ott volt a házunk… Sajnos már lebontották, de ez a park régen is itt volt! És nézd, ott a szobor, aminek a karján [… Tovább]

Mese

Féltelek

Mirának Jaj, úgy féltenélek,  el  hogy engednélek a szivárvány-szélnek, a  langyos esőnek, a nap melegének, folyók mély vizének rejtelmét keresni, vágyakozva lesni a messzi, kék eget, kíváncsi kisgyerek?   Titok hív – védelek, melletted  lépdelek.   Ha elengednélek felhőnek, hűs [… Tovább]

Hírek

Gyermeknap

“Volt egy szegény ember / Nagy meseországba, / Nem volt mása, csak egy / Aranyhajú lánya…” (Móra Ferenc)             Csorba Győző: Köszönöm   Gyermekkorotok nagy termeiben hol az öles falakról körémcsapódó visszhang a magam gyermekkorát [… Tovább]

Karcolat

Szégyenem 1.

Eddig még közre adni sem mertem. De hát, mit szépítsem…   Harmadikos kisiskolás lehettem, amikor olyat tettem, amelyre ha rágondolok, a mai napig szégyen pírja ég arcomon. Még kimondani is szörnyű: loptam. Szépíteném én a dolgot, de bizony loptam, még [… Tovább]

Vers

Az élet rögös útja

Mindenki ezen az úton járMely keskeny, rögös s oly sok a sárVigyázz lépteidre mert sok a buktatóS ha elesel nem lesz kapaszkodó Nehéz felállni s tovább járni utadatMert mindig lesz ami nehezíti dolgodatFigyelj mert a keskeny úthoz közel az árokKönnyen [… Tovább]

Vers

Boldogság

A boldogság mindenkinek mást jelentDe meghatározza a jövőt és a jelentKinek karrier az álma, kinek gazdagságÁlmaikat kergeti a fiatalság De a karrier mint tiszavirág elmúlikA hírnév magasról gyorsan a mélyre hullikA pénz sem hoz boldogságotNem fogja csökkenteni a magányod Egyszerű [… Tovább]

Vers

Ha…

  Rózsát kezedbe óvón fogsz-e még? Lesz még úgy, hogy leges legbelül mindent felülír, és megváltoztat a szép?     Ha a mennybolt nincs már a hajnal hajába fonva, az ájulásig csókokon kívül maradt-e még számunkra valami más menedék?  

Kisregény

Imola 11

11.   Miközben az eshetőségeket latolgatta a három lány, hazaérkeztek a „munkások”. — Mi történt, Péter? — kérdezte Borbála. — Miért vagy ágyban, és nyakig betakarva? Péter képtelen volt válaszolni. Összeverődtek a fogai úgy vacogott, noha erre semmi oka nem [… Tovább]

Vers

Ihlet nélkül

Üres a papírlap mit tágra nyílt szemekkel nézek, azon gondolkodom írnom kellene valamit, várom, hogy jöjjön az ihlet, de akárhogy agyalok, ma múzsáim úgy látszik szabadok.   Csak az esőcsepp koppan a párkányon, heves szél tépázza a fákat, villámok cikáznak [… Tovább]

Emlékirat

…a múlást

             … a múlást   Májusi vihar, mennydörgés, cikázó villámok. Csattanás. Felriad. Jaj, a gyerekeknél leesett valami! Gyorsan a szomszéd szobába siet, betekint. Békésen alvók. Visszafelé az előszobánál kicsit megáll, a fürdőszobából fény szűrődik, valaki égve felejtette a villanyt. [… Tovább]

Vers

Zár. Szárny

Saját grafika: TÁNC     Ajkad néma Nem szól Csak szemed üzen Pásztázza arcom Elrabolna Csodára vár hogy Kitárjam végre Ablakom     Míg búsan bolyongsz Titkon követlek Keresem Szívedhez a szót Ősz hajadhoz valót Legszebbet Lelkedhez   Csak egyetlen [… Tovább]

Vers

Törésvonal

    Epekedő csókok lenyomata ajkad, íriszedből rám káprázik a nyári ég. Fürtjeid selymébe rejtőző fuvallat simogat nyakadon ezernyi lágy pihét.   Szenvedélyek csobognak, mint heves patak, érzelemhullám susog izzó vágymisét, de szád hallgatag, akár éjjel a tavak. Bár tudhatod, [… Tovább]

Vers

A vers te vagy

    Képzeld el, hogy a vers, mit adsz, Szikes földből nőtt rózsatő, S szirmain cseppnek lenni az, Mint létezésnek a tér-idő.   Képzeld el, hogy a vers mindaz, ‘Mit lelked sóhajba fércel, S ölti magára azt, mi igaz, ‘Mit [… Tovább]

Vers

Hagyd beérni a magot

  Hogy tesz bölcsebbé a gondolat,hogy gondolhatsz bölcsebbet annál,míg önfényed kéjjel elvakít,s vágtára sarkall, hogy mondj olyat,mit nem tudsz, hiába akarnál. Hallgass, hagyd beérni a magot.Formáld ahogy a Föld Isteneéltető ízekké vajúdjaa fénylő égi magaslatot,mielőtt az megkísértene, s áttörné a [… Tovább]

Vers

Hullik az idő

hullik az idő két szememre   élet-illatú hajnal táncol az ég peremén új nap lángol élet illata sose múlj el újabb napokon úgy simulj el mintha örökön tartana álmom marokra fogtam mégsem látom végét-elejét végtelenbe hullik az idő két szememre