Vers

Pitypangoló

  Pöndörödnek, göndörödnek, suhorognak, ringatóznak, átváltoznak könnyű gyöngynek, szelek hajába fogóznak.   Leheletnyi pitypang búrák, égből csurran furcsa fényük, pelyhes , bolyhos, armatúrák, s csöpp idő a létezésük.   Kicsi csodák, szélbe lépők, szülő ölük sárga, lágy, dús, titokzatos visszatérők, [… Tovább]

Vers

Bealkonyul

Megjelent a “Kaláka”szépirodalmi folyóiratban 2014-ben Koosán Ildikó Bealkonyul.  Igen, holnap már így lehet,elpárolog az élvezet;gyengül a szem, süket a füla száj csókokért nem hevül; a bambaképű éjszakákmagányosak, mint őszi fák,a gondolatsor kulcsra zár, nehéz a járás, nő a sár; bár büszke még az öntudatakár [… Tovább]

Vers

– keddiség –

Nem tudom, hogy honnan vettem ennyi álmot, azt sem tudom, hogy akkor mennyiért. Darabjáért fizettem, elvétve súlyát nyögte mérleg – értéke volt, tudom – de mára mennyit ér? Néha átöblítem őket a folyóban, száradni napsugárra aggatom. Tapintásra lágy selyem, nincs [… Tovább]

vegyes

Csak neked…

Szerelmes szeretettel Mókucinak akit szívembe zártam, akivel a versnek a szeretete hozott össze. Nagyon szeretlek…     Várom a percet,  hogy szemedbe nézzek  elmondani neked,  hogy irántad mit érzek.    Kimondani azt,  amit már rég  ki kellett volna.    Azt, [… Tovább]

Karcolat

Kis szekeres, nagy szekeres

  András kivágta a vasajtót, Dezső bekormányozta a fatengelyes szekeret az udvarra. A frissen zsírozott kerékagyról csöpögött le a tavatta — itt így nevezték a kocsikenőcsöt. Érdekes, a helyi zöldség-gyümölcs idényáruda a gyereklerakat udvarán, az óvoda épületével szemben helyezkedett el. [… Tovább]

Vers

Prézli

  Először kellő darabokra törd szét, a szárítandó kenyeret, vagy zsömlét, s úgy várakozzon a pék öreg sültje, hogy nagy ívben a penész is kerülje, a várakozást nem jelöli mérték, csak idejében zuzalósra érjék, s hogy egyben végképp sehogyan ne [… Tovább]

Emlékirat

Mi a honvágy?

Szalmakalapos öregember száll ki az ezüstszínű mikrobuszból. Arca csupa izgatottság, ahogy a barátja mellé lép. – Nézd! Ott volt a házunk… Sajnos már lebontották, de ez a park régen is itt volt! És nézd, ott a szobor, aminek a karján [… Tovább]

Mese

Féltelek

Mirának Jaj, úgy féltenélek,  el  hogy engednélek a szivárvány-szélnek, a  langyos esőnek, a nap melegének, folyók mély vizének rejtelmét keresni, vágyakozva lesni a messzi, kék eget, kíváncsi kisgyerek?   Titok hív – védelek, melletted  lépdelek.   Ha elengednélek felhőnek, hűs [… Tovább]

Hírek

Gyermeknap

“Volt egy szegény ember / Nagy meseországba, / Nem volt mása, csak egy / Aranyhajú lánya…” (Móra Ferenc)             Csorba Győző: Köszönöm   Gyermekkorotok nagy termeiben hol az öles falakról körémcsapódó visszhang a magam gyermekkorát [… Tovább]

Karcolat

Szégyenem 1.

Eddig még közre adni sem mertem. De hát, mit szépítsem…   Harmadikos kisiskolás lehettem, amikor olyat tettem, amelyre ha rágondolok, a mai napig szégyen pírja ég arcomon. Még kimondani is szörnyű: loptam. Szépíteném én a dolgot, de bizony loptam, még [… Tovább]

Vers

Az élet rögös útja

Mindenki ezen az úton járMely keskeny, rögös s oly sok a sárVigyázz lépteidre mert sok a buktatóS ha elesel nem lesz kapaszkodó Nehéz felállni s tovább járni utadatMert mindig lesz ami nehezíti dolgodatFigyelj mert a keskeny úthoz közel az árokKönnyen [… Tovább]

Vers

Boldogság

A boldogság mindenkinek mást jelentDe meghatározza a jövőt és a jelentKinek karrier az álma, kinek gazdagságÁlmaikat kergeti a fiatalság De a karrier mint tiszavirág elmúlikA hírnév magasról gyorsan a mélyre hullikA pénz sem hoz boldogságotNem fogja csökkenteni a magányod Egyszerű [… Tovább]

Vers

Ha…

  Rózsát kezedbe óvón fogsz-e még? Lesz még úgy, hogy leges legbelül mindent felülír, és megváltoztat a szép?     Ha a mennybolt nincs már a hajnal hajába fonva, az ájulásig csókokon kívül maradt-e még számunkra valami más menedék?  

Kisregény

Imola 11

11.   Miközben az eshetőségeket latolgatta a három lány, hazaérkeztek a „munkások”. — Mi történt, Péter? — kérdezte Borbála. — Miért vagy ágyban, és nyakig betakarva? Péter képtelen volt válaszolni. Összeverődtek a fogai úgy vacogott, noha erre semmi oka nem [… Tovább]

Vers

Ihlet nélkül

Üres a papírlap mit tágra nyílt szemekkel nézek, azon gondolkodom írnom kellene valamit, várom, hogy jöjjön az ihlet, de akárhogy agyalok, ma múzsáim úgy látszik szabadok.   Csak az esőcsepp koppan a párkányon, heves szél tépázza a fákat, villámok cikáznak [… Tovább]

Emlékirat

…a múlást

             … a múlást   Májusi vihar, mennydörgés, cikázó villámok. Csattanás. Felriad. Jaj, a gyerekeknél leesett valami! Gyorsan a szomszéd szobába siet, betekint. Békésen alvók. Visszafelé az előszobánál kicsit megáll, a fürdőszobából fény szűrődik, valaki égve felejtette a villanyt. [… Tovább]

Vers

Zár. Szárny

Saját grafika: TÁNC     Ajkad néma Nem szól Csak szemed üzen Pásztázza arcom Elrabolna Csodára vár hogy Kitárjam végre Ablakom     Míg búsan bolyongsz Titkon követlek Keresem Szívedhez a szót Ősz hajadhoz valót Legszebbet Lelkedhez   Csak egyetlen [… Tovább]

Vers

Törésvonal

    Epekedő csókok lenyomata ajkad, íriszedből rám káprázik a nyári ég. Fürtjeid selymébe rejtőző fuvallat simogat nyakadon ezernyi lágy pihét.   Szenvedélyek csobognak, mint heves patak, érzelemhullám susog izzó vágymisét, de szád hallgatag, akár éjjel a tavak. Bár tudhatod, [… Tovább]

Vers

A vers te vagy

    Képzeld el, hogy a vers, mit adsz, Szikes földből nőtt rózsatő, S szirmain cseppnek lenni az, Mint létezésnek a tér-idő.   Képzeld el, hogy a vers mindaz, ‘Mit lelked sóhajba fércel, S ölti magára azt, mi igaz, ‘Mit [… Tovább]

Vers

Hagyd beérni a magot

  Hogy tesz bölcsebbé a gondolat,hogy gondolhatsz bölcsebbet annál,míg önfényed kéjjel elvakít,s vágtára sarkall, hogy mondj olyat,mit nem tudsz, hiába akarnál. Hallgass, hagyd beérni a magot.Formáld ahogy a Föld Isteneéltető ízekké vajúdjaa fénylő égi magaslatot,mielőtt az megkísértene, s áttörné a [… Tovább]

Vers

Hullik az idő

hullik az idő két szememre   élet-illatú hajnal táncol az ég peremén új nap lángol élet illata sose múlj el újabb napokon úgy simulj el mintha örökön tartana álmom marokra fogtam mégsem látom végét-elejét végtelenbe hullik az idő két szememre

Vers

Teretlen falak közt

 Teretlen falak közt             Koosán Ildikó   rendezkednék, ha lenne egy saroka házban, kertben, ahol épp lakok,ahol nem zavar, nem tör rám semmi,komfort van, béke, csillagok; susoghat szél, tombolhat vihar,díszletezése variálható,eldugott zug, remetének való;képzelt szobám falán köröskörülemlékképeim, a még szerkeszthetősárgult múlt idő csendből [… Tovább]