Hónap: 2017 május

                                                          itt és most csordulásig tölti a bizonyosság         [… Tovább]

  Pöndörödnek, göndörödnek, suhorognak, ringatóznak, átváltoznak könnyű gyöngynek, szelek hajába fogóznak.   Leheletnyi pitypang búrák, égből csurran furcsa fényük, pelyhes , bolyhos, armatúrák, s csöpp idő a létezésük.   Kicsi csodák, szélbe lépők, szülő ölük sárga, lágy, dús, titokzatos visszatérők, [… Tovább]

Nem tudom, hogy honnan vettem ennyi álmot, azt sem tudom, hogy akkor mennyiért. Darabjáért fizettem, elvétve súlyát nyögte mérleg – értéke volt, tudom – de mára mennyit ér? Néha átöblítem őket a folyóban, száradni napsugárra aggatom. Tapintásra lágy selyem, nincs [… Tovább]

Mindenki ezen az úton járMely keskeny, rögös s oly sok a sárVigyázz lépteidre mert sok a buktatóS ha elesel nem lesz kapaszkodó Nehéz felállni s tovább járni utadatMert mindig lesz ami nehezíti dolgodatFigyelj mert a keskeny úthoz közel az árokKönnyen [… Tovább]

A boldogság mindenkinek mást jelentDe meghatározza a jövőt és a jelentKinek karrier az álma, kinek gazdagságÁlmaikat kergeti a fiatalság De a karrier mint tiszavirág elmúlikA hírnév magasról gyorsan a mélyre hullikA pénz sem hoz boldogságotNem fogja csökkenteni a magányod Egyszerű [… Tovább]

  Rózsát kezedbe óvón fogsz-e még? Lesz még úgy, hogy leges legbelül mindent felülír, és megváltoztat a szép?     Ha a mennybolt nincs már a hajnal hajába fonva, az ájulásig csókokon kívül maradt-e még számunkra valami más menedék?  

Üres a papírlap mit tágra nyílt szemekkel nézek, azon gondolkodom írnom kellene valamit, várom, hogy jöjjön az ihlet, de akárhogy agyalok, ma múzsáim úgy látszik szabadok.   Csak az esőcsepp koppan a párkányon, heves szél tépázza a fákat, villámok cikáznak [… Tovább]

    Epekedő csókok lenyomata ajkad, íriszedből rám káprázik a nyári ég. Fürtjeid selymébe rejtőző fuvallat simogat nyakadon ezernyi lágy pihét.   Szenvedélyek csobognak, mint heves patak, érzelemhullám susog izzó vágymisét, de szád hallgatag, akár éjjel a tavak. Bár tudhatod, [… Tovább]

    Képzeld el, hogy a vers, mit adsz, Szikes földből nőtt rózsatő, S szirmain cseppnek lenni az, Mint létezésnek a tér-idő.   Képzeld el, hogy a vers mindaz, ‘Mit lelked sóhajba fércel, S ölti magára azt, mi igaz, ‘Mit [… Tovább]

  Hogy tesz bölcsebbé a gondolat,hogy gondolhatsz bölcsebbet annál,míg önfényed kéjjel elvakít,s vágtára sarkall, hogy mondj olyat,mit nem tudsz, hiába akarnál. Hallgass, hagyd beérni a magot.Formáld ahogy a Föld Isteneéltető ízekké vajúdjaa fénylő égi magaslatot,mielőtt az megkísértene, s áttörné a [… Tovább]

    hívők nélkül már az Olympos is kihalt   ha kiderül az istenekről hogy nem értem hanem csak egymással csatáznak elfogy a hitem   üresek lesznek a hegyek      

hullik az idő két szememre   élet-illatú hajnal táncol az ég peremén új nap lángol élet illata sose múlj el újabb napokon úgy simulj el mintha örökön tartana álmom marokra fogtam mégsem látom végét-elejét végtelenbe hullik az idő két szememre

Nem lehet másra bízni semmit. Ki alszik kívül és ki belül, ki forgolódhat és mennyit, ki, kinek mellkasán szenderül. Nem lehet másra bízni azt sem, hogy ki ébresztheti a másikat, először takaró kiről lebben, ágyba vitt kávét épp ki ihat. [… Tovább]

 Teretlen falak közt             Koosán Ildikó   rendezkednék, ha lenne egy saroka házban, kertben, ahol épp lakok,ahol nem zavar, nem tör rám semmi,komfort van, béke, csillagok; susoghat szél, tombolhat vihar,díszletezése variálható,eldugott zug, remetének való;képzelt szobám falán köröskörülemlékképeim, a még szerkeszthetősárgult múlt idő csendből [… Tovább]