pillanatszakadás [kép a merevlemezről]
Pitypangoló
Pöndörödnek, göndörödnek, suhorognak, ringatóznak, átváltoznak könnyű gyöngynek, szelek hajába fogóznak. Leheletnyi pitypang búrák, égből csurran furcsa fényük, pelyhes , bolyhos, armatúrák, s csöpp idő a létezésük. Kicsi csodák, szélbe lépők, szülő ölük sárga, lágy, dús, titokzatos visszatérők, [… Tovább]
Bealkonyul
Megjelent a “Kaláka”szépirodalmi folyóiratban 2014-ben Koosán Ildikó Bealkonyul. Igen, holnap már így lehet,elpárolog az élvezet;gyengül a szem, süket a füla száj csókokért nem hevül; a bambaképű éjszakákmagányosak, mint őszi fák,a gondolatsor kulcsra zár, nehéz a járás, nő a sár; bár büszke még az öntudatakár [… Tovább]
– keddiség –
Nem tudom, hogy honnan vettem ennyi álmot, azt sem tudom, hogy akkor mennyiért. Darabjáért fizettem, elvétve súlyát nyögte mérleg – értéke volt, tudom – de mára mennyit ér? Néha átöblítem őket a folyóban, száradni napsugárra aggatom. Tapintásra lágy selyem, nincs [… Tovább]
Csak neked…
Szerelmes szeretettel Mókucinak akit szívembe zártam, akivel a versnek a szeretete hozott össze. Nagyon szeretlek… Várom a percet, hogy szemedbe nézzek elmondani neked, hogy irántad mit érzek. Kimondani azt, amit már rég ki kellett volna. Azt, [… Tovább]
Kis szekeres, nagy szekeres
András kivágta a vasajtót, Dezső bekormányozta a fatengelyes szekeret az udvarra. A frissen zsírozott kerékagyról csöpögött le a tavatta — itt így nevezték a kocsikenőcsöt. Érdekes, a helyi zöldség-gyümölcs idényáruda a gyereklerakat udvarán, az óvoda épületével szemben helyezkedett el. [… Tovább]
Krajcár Béla a nagyvilágban (IV)
– Mit álmodott, kis csacsi Béluci? Na, ettől felébredtem. Nem szeretem, ha lecsacsiznak! Izgalmas utazás vette kezdetét. Reggel, kora hajnali órában tódultunk ki a házból, Piroska izgatott sürgetése közepette. Máskor ilyenkor a ház még aludt, de most suttogás, visszafojtott [… Tovább]
Prézli
Először kellő darabokra törd szét, a szárítandó kenyeret, vagy zsömlét, s úgy várakozzon a pék öreg sültje, hogy nagy ívben a penész is kerülje, a várakozást nem jelöli mérték, csak idejében zuzalósra érjék, s hogy egyben végképp sehogyan ne [… Tovább]
Mi a honvágy?
Szalmakalapos öregember száll ki az ezüstszínű mikrobuszból. Arca csupa izgatottság, ahogy a barátja mellé lép. – Nézd! Ott volt a házunk… Sajnos már lebontották, de ez a park régen is itt volt! És nézd, ott a szobor, aminek a karján [… Tovább]
Féltelek
Mirának Jaj, úgy féltenélek, el hogy engednélek a szivárvány-szélnek, a langyos esőnek, a nap melegének, folyók mély vizének rejtelmét keresni, vágyakozva lesni a messzi, kék eget, kíváncsi kisgyerek? Titok hív – védelek, melletted lépdelek. Ha elengednélek felhőnek, hűs [… Tovább]
Gyermeknap
“Volt egy szegény ember / Nagy meseországba, / Nem volt mása, csak egy / Aranyhajú lánya…” (Móra Ferenc) Csorba Győző: Köszönöm Gyermekkorotok nagy termeiben hol az öles falakról körémcsapódó visszhang a magam gyermekkorát [… Tovább]
Szégyenem 1.
Eddig még közre adni sem mertem. De hát, mit szépítsem… Harmadikos kisiskolás lehettem, amikor olyat tettem, amelyre ha rágondolok, a mai napig szégyen pírja ég arcomon. Még kimondani is szörnyű: loptam. Szépíteném én a dolgot, de bizony loptam, még [… Tovább]
Az élet rögös útja
Mindenki ezen az úton járMely keskeny, rögös s oly sok a sárVigyázz lépteidre mert sok a buktatóS ha elesel nem lesz kapaszkodó Nehéz felállni s tovább járni utadatMert mindig lesz ami nehezíti dolgodatFigyelj mert a keskeny úthoz közel az árokKönnyen [… Tovább]
Boldogság
A boldogság mindenkinek mást jelentDe meghatározza a jövőt és a jelentKinek karrier az álma, kinek gazdagságÁlmaikat kergeti a fiatalság De a karrier mint tiszavirág elmúlikA hírnév magasról gyorsan a mélyre hullikA pénz sem hoz boldogságotNem fogja csökkenteni a magányod Egyszerű [… Tovább]
A táltos lánya 22. Felszarvazva
Miközben a mosok megsértik a baskír határokat, és Sári Kán ellenük vonul, Botond a por sereggel megtámadja a jenei ordut. Bolan ugyan visszatér az ordut védeni, de megsebesül, Csaban atija, Babba pedig ura és fia védelmére siet. Botond [… Tovább]
Iszlamátum
A béke ölében piciny iszony, és ölünk, ölünk. Napra nap. Bizony. A csönd utána olyan iszonyú, de minden gyilkos hívő és hiú. Miféle fájás és miféle tűz, ami a lángnyelv imájába űz? Miféle őrült szándékkal taszít [… Tovább]
Ha…
Rózsát kezedbe óvón fogsz-e még? Lesz még úgy, hogy leges legbelül mindent felülír, és megváltoztat a szép? Ha a mennybolt nincs már a hajnal hajába fonva, az ájulásig csókokon kívül maradt-e még számunkra valami más menedék?
Imola 11
11. Miközben az eshetőségeket latolgatta a három lány, hazaérkeztek a „munkások”. — Mi történt, Péter? — kérdezte Borbála. — Miért vagy ágyban, és nyakig betakarva? Péter képtelen volt válaszolni. Összeverődtek a fogai úgy vacogott, noha erre semmi oka nem [… Tovább]
Egy szívvel, egy lélekkel csürrents!
Belemelegedtek az emlékezésbe, ha már ilyen szépen egymásra találtak. Jóféle szilvórium került elő, hagyma, szalonna ujjnyi húsosan, mellé jó házi kenyér. Egyhangú nyugalommal ringatta a vonat. A fülkében magában üldögélt, lenyűgözve bámulta a tovasuhanó tájat, bár többször járt erre, [… Tovább]
Ihlet nélkül
Üres a papírlap mit tágra nyílt szemekkel nézek, azon gondolkodom írnom kellene valamit, várom, hogy jöjjön az ihlet, de akárhogy agyalok, ma múzsáim úgy látszik szabadok. Csak az esőcsepp koppan a párkányon, heves szél tépázza a fákat, villámok cikáznak [… Tovább]
…a múlást
… a múlást Májusi vihar, mennydörgés, cikázó villámok. Csattanás. Felriad. Jaj, a gyerekeknél leesett valami! Gyorsan a szomszéd szobába siet, betekint. Békésen alvók. Visszafelé az előszobánál kicsit megáll, a fürdőszobából fény szűrődik, valaki égve felejtette a villanyt. [… Tovább]
Zár. Szárny
Saját grafika: TÁNC Ajkad néma Nem szól Csak szemed üzen Pásztázza arcom Elrabolna Csodára vár hogy Kitárjam végre Ablakom Míg búsan bolyongsz Titkon követlek Keresem Szívedhez a szót Ősz hajadhoz valót Legszebbet Lelkedhez Csak egyetlen [… Tovább]
Törésvonal
Epekedő csókok lenyomata ajkad, íriszedből rám káprázik a nyári ég. Fürtjeid selymébe rejtőző fuvallat simogat nyakadon ezernyi lágy pihét. Szenvedélyek csobognak, mint heves patak, érzelemhullám susog izzó vágymisét, de szád hallgatag, akár éjjel a tavak. Bár tudhatod, [… Tovább]
A vers te vagy
Képzeld el, hogy a vers, mit adsz, Szikes földből nőtt rózsatő, S szirmain cseppnek lenni az, Mint létezésnek a tér-idő. Képzeld el, hogy a vers mindaz, ‘Mit lelked sóhajba fércel, S ölti magára azt, mi igaz, ‘Mit [… Tovább]
Hagyd beérni a magot
Hogy tesz bölcsebbé a gondolat,hogy gondolhatsz bölcsebbet annál,míg önfényed kéjjel elvakít,s vágtára sarkall, hogy mondj olyat,mit nem tudsz, hiába akarnál. Hallgass, hagyd beérni a magot.Formáld ahogy a Föld Isteneéltető ízekké vajúdjaa fénylő égi magaslatot,mielőtt az megkísértene, s áttörné a [… Tovább]
hangulatjelentés egy, a hegy lábánál lakótól
hívők nélkül már az Olympos is kihalt ha kiderül az istenekről hogy nem értem hanem csak egymással csatáznak elfogy a hitem üresek lesznek a hegyek
Hullik az idő
hullik az idő két szememre élet-illatú hajnal táncol az ég peremén új nap lángol élet illata sose múlj el újabb napokon úgy simulj el mintha örökön tartana álmom marokra fogtam mégsem látom végét-elejét végtelenbe hullik az idő két szememre
Nem lehet másra bízni semmit
Nem lehet másra bízni semmit. Ki alszik kívül és ki belül, ki forgolódhat és mennyit, ki, kinek mellkasán szenderül. Nem lehet másra bízni azt sem, hogy ki ébresztheti a másikat, először takaró kiről lebben, ágyba vitt kávét épp ki ihat. [… Tovább]
Krajcár Béla a nagyvilágban (III)
Csend! Ne pusmogjatok! – szólt ránk a nevelő. A Körös-parthoz közel, egy nagy-nagy házban volt az iskola és az internátus. Szent Vince nevét viselte és apácák rendelkeztek felette. Nagyon sok gyerek járt oda, de a bentlakásba csak vidékiek [… Tovább]
Teretlen falak közt
Teretlen falak közt Koosán Ildikó rendezkednék, ha lenne egy saroka házban, kertben, ahol épp lakok,ahol nem zavar, nem tör rám semmi,komfort van, béke, csillagok; susoghat szél, tombolhat vihar,díszletezése variálható,eldugott zug, remetének való;képzelt szobám falán köröskörülemlékképeim, a még szerkeszthetősárgult múlt idő csendből [… Tovább]