Vers

Bealkonyul

Megjelent a “Kaláka”szépirodalmi folyóiratban 2014-ben Koosán Ildikó Bealkonyul.  Igen, holnap már így lehet,elpárolog az élvezet;gyengül a szem, süket a füla száj csókokért nem hevül; a bambaképű éjszakákmagányosak, mint őszi fák,a gondolatsor kulcsra zár, nehéz a járás, nő a sár; bár büszke még az öntudatakár [… Tovább]

Vers

– keddiség –

Nem tudom, hogy honnan vettem ennyi álmot, azt sem tudom, hogy akkor mennyiért. Darabjáért fizettem, elvétve súlyát nyögte mérleg – értéke volt, tudom – de mára mennyit ér? Néha átöblítem őket a folyóban, száradni napsugárra aggatom. Tapintásra lágy selyem, nincs [… Tovább]