Saját grafika: TÁNC Ajkad néma Nem szól Csak szemed üzen Pásztázza arcom Elrabolna Csodára vár hogy Kitárjam végre Ablakom Míg búsan bolyongsz Titkon követlek Keresem Szívedhez a szót Ősz hajadhoz valót Legszebbet Lelkedhez Csak egyetlen [… Tovább]
Epekedő csókok lenyomata ajkad, íriszedből rám káprázik a nyári ég. Fürtjeid selymébe rejtőző fuvallat simogat nyakadon ezernyi lágy pihét. Szenvedélyek csobognak, mint heves patak, érzelemhullám susog izzó vágymisét, de szád hallgatag, akár éjjel a tavak. Bár tudhatod, [… Tovább]
Képzeld el, hogy a vers, mit adsz, Szikes földből nőtt rózsatő, S szirmain cseppnek lenni az, Mint létezésnek a tér-idő. Képzeld el, hogy a vers mindaz, ‘Mit lelked sóhajba fércel, S ölti magára azt, mi igaz, ‘Mit [… Tovább]
Hogy tesz bölcsebbé a gondolat,hogy gondolhatsz bölcsebbet annál,míg önfényed kéjjel elvakít,s vágtára sarkall, hogy mondj olyat,mit nem tudsz, hiába akarnál. Hallgass, hagyd beérni a magot.Formáld ahogy a Föld Isteneéltető ízekké vajúdjaa fénylő égi magaslatot,mielőtt az megkísértene, s áttörné a [… Tovább]
hullik az idő két szememre élet-illatú hajnal táncol az ég peremén új nap lángol élet illata sose múlj el újabb napokon úgy simulj el mintha örökön tartana álmom marokra fogtam mégsem látom végét-elejét végtelenbe hullik az idő két szememre
Nem lehet másra bízni semmit. Ki alszik kívül és ki belül, ki forgolódhat és mennyit, ki, kinek mellkasán szenderül. Nem lehet másra bízni azt sem, hogy ki ébresztheti a másikat, először takaró kiről lebben, ágyba vitt kávét épp ki ihat. [… Tovább]
Csend! Ne pusmogjatok! – szólt ránk a nevelő. A Körös-parthoz közel, egy nagy-nagy házban volt az iskola és az internátus. Szent Vince nevét viselte és apácák rendelkeztek felette. Nagyon sok gyerek járt oda, de a bentlakásba csak vidékiek [… Tovább]
Teretlen falak közt Koosán Ildikó rendezkednék, ha lenne egy saroka házban, kertben, ahol épp lakok,ahol nem zavar, nem tör rám semmi,komfort van, béke, csillagok; susoghat szél, tombolhat vihar,díszletezése variálható,eldugott zug, remetének való;képzelt szobám falán köröskörülemlékképeim, a még szerkeszthetősárgult múlt idő csendből [… Tovább]
Jaj, hányszor kergetőzött be a számba, a krumplifőzelék öles kalánja, nem mutatkozott különös szerepben, hát én se szidtam. Bosszúból, ha ettem. Nem firtattam, hogy kiféle, miféle, tulajdonképpen egy ízem, se kérte, elfogadtam, hogy kinevezett étek, és úgy faltam, mint [… Tovább]
