Bíró Rudolf : A vers te vagy

 

 

Képzeld el, hogy a vers, mit adsz,

Szikes földből nőtt rózsatő,

S szirmain cseppnek lenni az,

Mint létezésnek a tér-idő.

 

Képzeld el, hogy a vers mindaz,

‘Mit lelked sóhajba fércel,

S ölti magára azt, mi igaz,

‘Mit foltozott szívvel érzel.

 

Képzeld el, hogy a vers vigasz,

Mellkason nyugvó szunnyadás,

S formázod, mint a viaszt,

Melyből születik a fény-varázs.

 

Képzeld el, hogy a vers pimasz,

Szavak hátán vígan fütyül,

S az arcára öltött grimasz,

Gyermeki éned, ott legbelül.

 

Képzeld el, hogy a vers te vagy,

S beszélhet rólad bárki,

A sorokban rejtve jelen vagy,

Csak tudjanak bújócskázni!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bíró Rudolf
Szerző Bíró Rudolf 69 Írás
Bíró Rudolf vagyok. 1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen. A mai napig itt élek, dolgozom és alkotok. Számomra a versírás nem csak hobbi, hanem gyógymód is. Sablonosan hangozhat, de a lelki sérelmek kiírása nálam gyógymód, bár lassú...Remélem a verseim által átadott részletek, szeletek elmélyedést, tovább gondolást vagy újraolvasást generálnak, amely érzelmi visszacsatolást fog eredményezni. Eredményes alkotókedvet mindenkinek!