Schifter Attila : Törésvonal

 

 

Epekedő csókok lenyomata ajkad,

íriszedből rám káprázik a nyári ég.

Fürtjeid selymébe rejtőző fuvallat

simogat nyakadon ezernyi lágy pihét.

 

Szenvedélyek csobognak, mint heves patak,

érzelemhullám susog izzó vágymisét,

de szád hallgatag, akár éjjel a tavak.

Bár tudhatod, ki melletted ül: csak tiéd

 

‘s hogy értünk leszek távol – nem holmi maszlag

( létünkre nem érvényesek “bevált” klisék )

törekvést csak cselédléttel jutalmaznak

itt:  az ember nem melegszik meg, ám kiég.

 

Könnycsepped és mosolyod is marasztalnak,

de vajon tudsz reám,  akarsz – e várni még?

Vállaid hűs ívén a Hold fénye hallgat,

állad sziluettje dacos határvidék.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.