Kőmüves Klára : – keddiség –

Nem tudom, hogy honnan vettem
ennyi álmot, azt sem tudom, hogy
akkor mennyiért.
Darabjáért fizettem, elvétve súlyát
nyögte mérleg – értéke volt, tudom
– de mára mennyit ér?
Néha átöblítem őket a folyóban,
száradni napsugárra aggatom.
Tapintásra lágy selyem, nincs rojtja,
egyetlen árva foltja sem.
A galambok csodájára járnak, illata
akácvirágot szégyenít, de folyton
gyűrött, és így nem viselhetem
– Bár tudhatnám, miért…

Legutóbbi módosítás: 2017.05.30. @ 12:42 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 637 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))