Tálos Katalin : Nietzsche: Vereinsamt – Elhagyatva

 

Elhagyatva

Varjúraj vijjog
és zúg a város felé tova:
mindjárt itt a hó –
jó annak, kinek van otthona!

Dermedten állsz
s hátra meredsz, – mióta már!
Mondd: hova szállsz
a tél elől bolond madár?!

A világ – egy kapu
ezer pusztája néma, s hideg!
Lábán útilapu
akinek mindene elveszett.

Sápadtan állsz
téli bolyongásra átkozva
mint a füst szállsz
hidegebb egekbe vágyakozva.

Repülj madár, károgd
gyászdalod, mert senki sem hallja! –
Rejtsd el vérző, bolond
szívmagod, mely a jég s gúny rabja!

Varjúraj vijjog
és zúg a város felé tova:
mindjárt itt a hó –
jó annak, kinek van otthona!

 
Nitzsche: Vereinsamt

Die Krähen schrein
Und ziehen swirren Flugs zur Stadt:
Bald wird es schnein –
Wohl dem, der jetzt noch Heimat hat!

Nun stehst du starr,
Schaust rückwärts, ach wie lange schon!
Was bist du Narr
Vor Winters in die Welt entflohn?

Die Welt – ein Tor
Zu tausend Wüsten stumm und kalt!
Wer das verlor,
Was du verlorst, macht nirgends Halt.

Nun stehst du bleich,
Zur Winter-Wanderschaft verflucht,
Dem Rauche gleich,
Der stets nach kältern Himmeln sucht.

Flieg, Vogel, schnarr
Dein Lied im Wüstenvogel Ton! –
Versteck, du Narr,
Dein blutend Herz in Eis und Hohn!

 Die Krähen schrein
Und ziehen swirren Flugs zur Stadt:
Bald wird es schnein –
Wohl dem, der jetzt noch Heimat hat!

Legutóbb szerkesztette - Tálos Katalin