Magdus Melinda : Ihlet nélkül

Üres a papírlap mit

tágra nyílt szemekkel nézek,

azon gondolkodom

írnom kellene valamit,

várom, hogy jöjjön az ihlet,

de akárhogy agyalok,

ma múzsáim úgy látszik szabadok.

 

Csak az esőcsepp koppan a párkányon,

heves szél tépázza a fákat,

villámok cikáznak fényesen,

dörög az ég körülöttem,

bújik az állat száraz helyre,

fülét, farkát behúzza kiskutyám,

takarója alá iszkol remegve,

zord idő lesz mindjárt, érzi ám.

 

De mit hallok, csendesül az ég,

meggondolta magát a vihar,

tovább áll,

véget ér a nyári zápor,

és mint fehér hattyú tó felett rebben,

az éj leple alatt

nyugovóra térnek már

emberek és állatok e csendben.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Magdus Melinda
Szerző Magdus Melinda 31 Írás
Magdus Melindának hívnak. Nógrád megyében egy 600 lelkes kis faluban élek és dolgozom. Egy ismerős által találtam rá erre az online irodalmi folyóiratra. Amatőr költőnek vallom magam, kedvtelésből, magam és mások örömére írok és próbálgatom a szárnyaimat. 2019 októberében jelent meg első verseskötetem Zümmögéseim címmel.