Mint szűzlány, fehér masnival kontyolva
menyasszony lettem, kezem csókot lehelt,
sármos férjem itta ajkam szomjazva,
esthajnal misén én voltam a kegyelt.
Szeretőm volt, s íme egy testté lettünk,
szent az aranykör gyűrűsujjainkon,
mindörökké összeforrt hószín lelkünk,
derűs habfelhők futnak álmainkon.
Frigyet kötöttünk mi a nagyvilággal,
tiszta logikával a tiszta tenyér,
hívjuk a Békét megannyi imával,
míg létezünk, szívünk patyolat fehér.
Öröm-ódánk száll, jegyünk az igazság,
szálljon a dal, az ártatlan vigasság.
2017. május 7.
——————————————————-
Ha képekkel indulunk, s pláne ilyennel, hogy „kezem csókot lehelt”, azt, hogy a vőlegény sármos, azt nekünk kell megállapítani az olvasottak, a további képek alapján. Ennek a szónak tehát nincs helye itt.
A menyasszonynak vőlegénye van, nem férje.
A nészészakára utaló sorban a mise és a szeretkezés misztériuma közötti párhuzam azért nem egyértelmű, mert a mise szó sem sem katolikus egyházi, sem zenei jelentésében nem társítható semmi hasonlóhoz. A mise egyfelől a katolikusok istentisztelete, másfelől szorosan egyházi kötődésű zenei mű a következő kötelező elemekkel:
Kyrie eleison, Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus, Agnus dei. Na most kérdem én, hol a párhuzam? (Uram, irgalmazz, Dicsőség… Isten báránya…) Hallgass végig egyet.
Mikor írunk, azért gondoljuk is végig, mert a Héttoronyban az olvasók is gondolkodnak.
Főszerkesztőnknek volt egy verse évekkel ezelőtt, ahol valami hasonlót így fejez ki: „Isten voltál, én a Dóm”. Ez így ehető, ugye? Mert itt az „Isten” nem maga az isten, hanem istenség, istenített személy, a lírai én lelke, teste a szentély, ahol ezt az istenséged dicsőítik. Nem kevert bele egyetlen vallást sem.
A „kegyelt” kifejezést férfi-nő viszonylatában tegyük fel, hogy meg se hallottam.
„Szeretőm volt, s íme egy testté lettünk”. – Jó lenne a misztérium mellé kontrasztnak ez a nyers kifejezés, hogy szeretőm volt, de az „íme egy testté lettünk” már megint zavaró. Zavaró a hétköznapi oldaláról mint közhely, és megint zavaró, hogy a fentebb szereplő mise szó okán beugrik: „Az Ige testté lett, s közöttünk lakott…”
Értékelem, hogy próbáltad nem nevén nevezni a jegygyűrűt, de a kör és a karika különbözőségét matematika órán már megtanultuk: a kör síkidom, a karika forma. Kör tehát nem lehet az ujjakon.
Másfelől teljesen felesleges kiemelni, hogy a gyűrűsujjakon, elvégre senkinek se húzzák a hüvelykjére, a „szent” jelző pedig már megint csak sok a jóból, ez a szó már messze eltávolodott az egyházi jelentésétől, ennek ellenére jelen szövegkörnyezetben szirupos, hiteltelen.
„mindörökké összeforrt hószín lelkünk” – közhely és dobozolt vattacukor, ezt a sort dobjuk.
„derűs habfelhők futnak álmainkon” – No ez a sor kimondottan tetszik.
Az utolsó két sort megint csak kukáznám, művirág. Ami a két jelölt sor között van, határeset, mert van benne egy vaskos ragrím, de elfogadható.
Összességében: ezt a verset jelen formájában nem publikáljuk. A fent leírtak alapján javítható. Üdv: NHI
Legutóbbi módosítás: 2017.05.08. @ 17:36 :: Kohut Katalin
