Kohut Katalin : Ártatlan vigasság

 

 

Mint szűzlány, fehér masnival kontyolva

menyasszony lettem, kezem csókot lehelt,

sármos férjem itta ajkam szomjazva,

esthajnal misén én voltam a kegyelt.

Szeretőm volt, s íme egy testté lettünk,

szent az aranykör gyűrűsujjainkon,

mindörökké összeforrt hószín lelkünk,

derűs habfelhők futnak álmainkon.

Frigyet kötöttünk mi a nagyvilággal,

tiszta logikával a tiszta tenyér,

hívjuk a Békét megannyi imával,

míg létezünk, szívünk patyolat fehér.

Öröm-ódánk száll, jegyünk az igazság,

szálljon a dal, az ártatlan vigasság.

 

2017. május 7.

——————————————————-

Ha képekkel indulunk, s pláne ilyennel, hogy “kezem csókot lehelt”, azt, hogy a vőlegény sármos, azt nekünk kell megállapítani az olvasottak, a további képek alapján. Ennek a szónak tehát nincs helye itt.

A menyasszonynak vőlegénye van, nem férje.

A nészészakára utaló sorban a mise és a szeretkezés misztériuma közötti párhuzam azért nem egyértelmű, mert a mise szó sem sem katolikus egyházi, sem zenei jelentésében nem társítható semmi hasonlóhoz. A mise egyfelől a katolikusok istentisztelete, másfelől szorosan egyházi kötődésű zenei mű a következő kötelező elemekkel:

Kyrie eleison, Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus, Agnus dei. Na most kérdem én, hol a párhuzam? (Uram, irgalmazz, Dicsőség… Isten báránya…) Hallgass végig egyet.

Mikor írunk, azért gondoljuk is végig, mert a Héttoronyban az olvasók is gondolkodnak.

Főszerkesztőnknek volt egy verse évekkel ezelőtt, ahol valami hasonlót így fejez ki: “Isten voltál, én a Dóm”. Ez így ehető, ugye? Mert itt az “Isten” nem maga az isten, hanem istenség, istenített személy, a lírai én lelke, teste a szentély, ahol ezt az istenséged dicsőítik. Nem kevert bele egyetlen vallást sem.

A “kegyelt” kifejezést férfi-nő viszonylatában tegyük fel, hogy meg se hallottam.

“Szeretőm volt, s íme egy testté lettünk”. – Jó lenne a misztérium mellé kontrasztnak ez a nyers kifejezés, hogy szeretőm volt, de az “íme egy testté lettünk” már megint zavaró. Zavaró a hétköznapi oldaláról mint közhely, és megint zavaró, hogy a fentebb szereplő mise szó okán beugrik: “Az Ige testté lett, s közöttünk lakott…”

Értékelem, hogy próbáltad nem nevén nevezni a jegygyűrűt, de a kör és a karika különbözőségét matematika órán már megtanultuk: a kör síkidom, a karika forma. Kör tehát nem lehet az ujjakon.

Másfelől teljesen felesleges kiemelni, hogy a gyűrűsujjakon, elvégre senkinek se húzzák a hüvelykjére, a “szent” jelző pedig már megint csak sok a jóból, ez a szó már messze eltávolodott az egyházi jelentésétől, ennek ellenére jelen szövegkörnyezetben szirupos, hiteltelen.

“mindörökké összeforrt hószín lelkünk” – közhely és dobozolt vattacukor, ezt a sort dobjuk.

“derűs habfelhők futnak álmainkon” – No ez a sor kimondottan tetszik.

Az utolsó két sort megint csak kukáznám, művirág. Ami a két jelölt sor között van, határeset, mert van benne egy vaskos ragrím, de elfogadható.

Összességében: ezt a verset jelen formájában nem publikáljuk. A fent leírtak alapján javítható. Üdv: NHI

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kohut Katalin
Szerző Kohut Katalin 40 Írás
1983. óta foglalkoztam időnként írással, 1991. óta rendszeresen, dalokat, verseket, prózai műveket írtam, s két daljátékot, gyerekverseket, mondókákat, párat megzenésítve. Sokat kell még tanulnom. Több helyen megjelentem, voltam külső munkatárs is Egerben. Betegségem miatt 1995. óta csak egy TV bemutatóm volt.