M. Laurens : ÉN KOMOR VÁROSOM

M. Laurens:

ÉN KOMOR VÁROSOM

 

Mocskosan fojtó szmog terjeng körötted

akár holtak bűze, mi szembecsap,

szürkére festve a járókelőket:

sorsára vár s tolong, sok gályarab.


Göthös macska áll verébre meredve,

és tolvaj lopakszik, akár egy árny,

sok ripacs hasztalan pöröl lesve,

hogy pénzeszsákból övék a hiány.


Én komor városom, meg sosem vetlek,

hisz sírnak testvéreim, kik szeretnek:

büszke szegények s mihaszna nagyok.


Akár teherhordó a hosszú úton,

szürkülő cifraságod terhét húzom,

végül magam is testedben kopok.

  

Pest-Buda 2015. október 25. 


Legutóbbi módosítás: 2017.05.15. @ 11:50 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 220 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )