Ötvös Németh Edit : Az út

                
Szirmokra bontja létet a talány,
magvas gondolatok halk talaján 
jár szemlesütve egy magányos árny,
csenevész teste fölöttébb sovány.
Tétova a lépte, ahogy maga,
egyre halkul, hangosnak hitt szava.
Lihegve fut, a nyakába szuszog,
fondorlat eső  nyakába zuhog.
Pirkadat lassan részekre tépi,
az elmúlt nap remete rémségit,
pihen a tettvágy is gömbölyűen,
gondolat ereje vele üzen.
Illusztráció: Horváth Edina festménye

Legutóbbi módosítás: 2017.05.16. @ 08:40 :: Ötvös Németh Edit
Szerző Ötvös Németh Edit 0 Írás
"Megérintett egy angyal szárnya, arcomra lágy csókot hintett, alattam mélyen földi lárma, néhány üveges tekintet. Nem értik sokan, talán én sem, szavak karcát a papíron szívemben a líra zenéljen, amely túllép álmaimon."