Böröczki Mihály - Mityka : Pitypangoló

2017.05.31. Böröczki Mihály - Mityka Vers 2
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Pöndörödnek, göndörödnek,

suhorognak, ringatóznak,

átváltoznak könnyű gyöngynek,

szelek hajába fogóznak.

 

Leheletnyi pitypang búrák,

égből csurran furcsa fényük,

pelyhes , bolyhos, armatúrák,

s csöpp idő a létezésük.

 

Kicsi csodák, szélbe lépők,

szülő ölük sárga, lágy, dús,

titokzatos visszatérők,

s élő bölcsőjük a május.

 

Kis világuk nagy vidámpark,

csupa öröm, csupa játék.

s szálanként mind ég felé tart,

 mint egy röppenő ajándék.

Legutóbbi módosítás: 2017.05.31. @ 07:38 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.