Az árnyékos oldalon a csillagok koppanása elnémult és egy új nap kezdi a csillogását fitogtatni, ahogy a kelet születő csillaga hozza el az élet első jeleit. Picike hold fénye eltörpül a nevetés oltárán, ahogyan, másképpen, de vele, csicsergés dallamait hallani minden oldalról. Uralkodó vidám sereg a hang, mint egy élő koncert, ahol az eddigi hazug play-beck helyett egy őszinte hang szólal meg, mely nem affektál és nem akar képmutató lenni, csak úgy van és akar lenni a maga sajátos valójában.
Hatalmas „lélekség”, hatalmas „érzékiség”, hatalmas „bizalomság”.
Ez a nappal együtt nyugvó büszke álom-kép rögzül a dátumhoz, ahogy az a jeles nap, a madarak visszatérése a telelésből, amely másnak semmit sem jelent, de nekik az új életet.
Fészket ver a élet fáján egy apró elnyűtt gondolat. Odateszi azt a kis szalma szálat, mely többet ér, mint száz komfort fokozat.
Legutóbbi módosítás: 2017.05.20. @ 18:32 :: Radnó György
