Böröczki Mihály - Mityka : Prézli

 

Először kellő darabokra törd szét,

a szárítandó kenyeret, vagy zsömlét,

s úgy várakozzon a pék öreg sültje,

hogy nagy ívben a penész is kerülje,

a várakozást nem jelöli mérték,

csak idejében zuzalósra érjék,

s hogy egyben végképp sehogyan ne állja,

már jön az őrlés aprítós csodája,

itt minden darab tudja, amit itt hagy,

az fölélesztett, friss kemenceillat,

nagy étvágy viszi végül is a táncba,

így lesz a rántott hús finom ruhája,

rásimulós és roppanósan barna,

de másfelé is divatol a csalfa,

mert annyi mindent bugyolálnak benne,

mintha az étkek nercbundája lenne,

s az óvó burok öreg nyarat  érlel,

a benne hagyott búzaszem tüzével.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Böröczki Mihály - Mityka

Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.