Fotó – az internetről Miként a tükörből visszanéző arcom, megszoktam a terhet melyet cipelek, ám elég a szél halk sóhajtása hogy eszembe juss, de múltam videó-klipjei nem pótolják pillantásodat. A boldog percek homályba vesztek, s fájdalmamat fölszakítják a [… Tovább]
— Megragadta, kolléga? — Az összes fogammal próbálom. — Akkor cibálja, húzza le! — Azt csinálom, de nem jön, meg sem mozdul, sőt lassan én kapok szájzárat. Olyan, mintha a semmit szorítanám… Mondja, nem kerekedett túl a pofám? — [… Tovább]
Aznap András végzett előbb, így ő ment Panni néniékhez. Az udvarban senki sem volt. Beóvatoskodott, és megkopogtatta a bejárati ajtót. — Ki az? — kérdezte egy ismerős hang. — András vagyok, Borbála idősebbik fia — válaszolta. — Pillanat, [… Tovább]
Melıh Cevdet Anday (1915-2002), török költő verse. Parafrázis, Klein Magda (1950-2016) nyersfordítása alapján. Illusztráció: Póth-Vecsey Mária: Virágos út Azt mondtad: gyönyörű a hajnal. Reggel a pirkadat fáradt szemét lassan lecsukja, és újjászületik egy gyermek szemében. A hajnali fényen átdereng [… Tovább]
Ha elszöknek az esti lámpa-árnyak,az éjszakákat nappalokra cserélem,nem félem a reggelt, de az est még bánat. Ha testem a múlt és múltam a jövő,kinek van az összes rongya rajtam,előttem Isten, de honnan tudom ki Ő. Ha majd a [… Tovább]
