– Mentolos cuki? Kérdezte pár perccel később, amikor újra tovább tudtunk indulni. A jobb kezével vette ki nadrágzsebéből a pici dobozt, és egy kézzel pattintotta le a fedelét, miközben továbbra is az útra figyelt. – Kösz! Kettőt a tenyeremre rázott, [… Tovább]
Ádám valóban sok mindent átgondolt, bár velem egy mukkot sem osztott meg mindebből. Valóban átértékelhette a dolgokat, amiért úgy döntött, hogy engem a kórházban hagy, míg ő hazarohan. Haza: ahonnan kipislantanunk sem szabadott volna, nem hogy a városig furikázni. Nem [… Tovább]
Egy fia autó sem közlekedett rajtunk kívül ezen a szombat reggelen a behavazódott utakon. Egy rövid, családi házas részt követően, az országút egészen a városig nyúlt. A falu, amit már magunk mögött hagytunk, olyan volt, mint Aprajafalva. Hol alacsony, hol [… Tovább]
A fekete nejlon zsákkal kezemben a legközelebbi park irányába indulok. Nincs határozott célom, csak el, el minél messzebb a kórháztól, ahol a fertőtlenítő, vizelet, és izzadságszag bizarr keverékét már nem is érzem úgy, mint az első alkalommal. A zsákban anyám [… Tovább]
Óh, gyermekkorom rozsdabarna sziklaszirtje, benned volt a megsemmisülés reménye, lajtorjámon égbe léphettem volna, nem lennék most kígyók martaléka. Fogva tart lombos fák parfümillata, halk blues dallama duruzsol alatta, ajkamról elfogy negédes mosolyom, rézangyalát az életnek, fuldoklom! Mint terrakotta [… Tovább]
Belém áramolsz. Bennem ölelsz – cserepes talaj alatt gyökércsonkok között csordulsz közém fedetlen Tudatosan elkövetsz – mint lápból kelt tenger ébredek Reggeli színhab tej – zubogsz emelsz Napok felé – ahol az Örök – minden világok fölötti jégszirom csendből szökök [… Tovább]
A kertben csupaszon meredeztek a gyümölcsfák ágai az ég felé. A novemberi fagyos estén vékony hólepel fedte be a kupacokba összehúzott faleveleket. A régi ablakkeret repedésein beszökött a hűvös szél és ütemesen táncoltatta a függönyöket. Hiába volt a diófából készült [… Tovább]
Szórvány szavak a csonthéj alatt törhetetlensége technikai kérdés tapasztalati tudás az nem marad csak egy “kopi-paszte” semmi mentés szilánkos hulladékát kikukázza ki nem érti hogy épp az a lényeg csonthéj alatti massza meggyalázza a lelket mint lassan ható méreg [… Tovább]
Utána órákig néztem ki az ablakon. Túl hirtelen lett minden olyan más… azt hittem, Rólad is le kell mondanom, így a miheztartás végett három falat húztam magam köré, egy a szerelmet, egy a hitet zárta ki, a legvastagabb meg [… Tovább]
– Megmondanád, légy szíves, édes, drága bátyám… Te, akit zseninek teremtett az ég, hogy ezzel mégis mit kezdjek? Szinte égetett a boríték, amikor percekkel korábban a kezembe vettem. Már a hófehér íróasztalomon is füstöt bocsátott ki magából – persze nem, [… Tovább]
Órák sem teltek el a naplóm elégetését követően, de én újra írni szerettem volna. Kiönteni mindent egy papírra, de nem lehetett. Vagy mégis? És ha elégetném megint? Nem kockáztathattam. Ha a szüleim rajtakapnak, megölnek. Alig aludtam ezen az éjen. Hófehér [… Tovább]
Lopva hátra-hátrapillantottam ahogy távolodtunk egymástól. Először csak vigyorogtam, majd mikor már teljesen biztos voltam abban, hogy hallótávolságon kívül van, ugrálni és ujjongani kezdtem. Amitől aztán megint rám tört a köhögés, így összeszedtem magam, és megpróbáltam normális ember módjára viselkedni – [… Tovább]
gondolatgyárak udvarán ahol minden nagy eszme nevében berúgnak egy kerítést ahol <i>mint egy ördög mindig merészen hazudnak </i><sup>1</sup> ahol az ötödik Sally már transznemű lesz<sup>2</sup> ahol elnöknek a Yale-n csontembert avatnak<sup>3</sup> és ahol egy PC vers véletlenül sem a [… Tovább]
Azt gondoltam, hogy csúnyább leszel. De nem. Sármos arcodon semmit sem csúfított a halál. Mimikai ráncaid még most is jól állnak neked, az idő és a dolgos évek által vésett redők nem ártottak semmit a kinézetednek. Talán egy kicsit sápadtabbnak [… Tovább]
éjbe markolok hajnalcsillag visszaszúr aludj örökre
A négy polgárit[1] elvégezve Vera beállt a pult mögé – nagybátyja, Tibor üzletében. A rövidáru részleg lett az övé, s Tibor maradt a méterárunál. Azt nem adta volna át senkinek semmi pénzért sem. „A méterárunál lehet legkönnyebben elveszíteni [… Tovább]
Az élet sose hal meg, csak a test vénül azzá, ki lélegezni rest, s míg megvívja az utolsó tusát, átpumpálja a tüdő ritmusát, a múlt, jelen, jövő csak szusszanat a Földre áldott pillanat alatt, mert Isten mindig új testet terem, [… Tovább]
Őszi pillantással fut szemedbe a nyár, még viaskodó molyok verik a lámpát, már didereg a takaró nélküli Hold, képébe már minden kutya belecsaholt. Lassanként kiolvad nyári zöld alóla, Benetton’ árnyú, szőlőtőkét magolva. hőség hangján közeleg távoli tél, a minden-szeres [… Tovább]
Nyílik a nyárfa kabócabolyha viszi a lomha lepke-lég szállongva hull lebegve szárnyal hó- zuhatagként zúdul feléd tollpihezápor kavarog, táncol orrodon landol pillád takarja játszi fehérség bűbájos rémség tüsszög a város apraja, nagyja kapkodsz utána gyermek [… Tovább]
Relatív most jónak látom az egészet, persze ez is relatív, mint ahogy magamhoz képest ma reggel szép vagyok, vagy mikor megkérdezem, hogy „boldog vagy-e, Édes?”, te meg vissza… „hogy ezt megállapítani ki az illetékes?”, és nézőpont kérdése mennyire vagy [… Tovább]
Zümmögök, mint méh a kasban, hangom elvész a tavaszban, méhtársaim olvasgatnak, elismerőn bólogatnak. Nap- és holdfény kedvenc témám, madárfüttyre ír a pennám, gyermekkacaj, akácillat friss harmattal varázsként hat. Verseimet írogatom, társaimnak felolvasom, talán egyszer könyvbe fűzöm, s nem veszik el [… Tovább]
Csak ha úgy fordul a Nap – ujjaimban kihullt aranyhaj az ében-fekete lét partján köhögve feldereng az aranyhíd reszkető fonala. Csak a szél az, Drágám csak a sötét hideg az ‘mitől könnyem hull – ne félj, ha jön a dagály. [… Tovább]
Tüdőgyulladásom lett, és kórházba kellett mennem. Két hét szabadság a horrorházból… Aztán Isten mégsem volt kegyes hozzám, ezúttal sem, a kórház után újabb két hetet viszont otthon kellett töltenem. Legszívesebben ki sem másztam volna az ágyam alól, de nem szabadott [… Tovább]
Gondolkodom ki szeretett, s kit én. Soha senki sem, vagy talán tévedek. Átgondoltam az életem. Van mi fontos volt, aztán – Igaz életet reméltem. Nem boldogot, az más. Előttem áll még, sok szép, hitem szerint fél [… Tovább]
Bámul a semmibe. Agyában szavak kavarognak: dicsőség, díj, Párizs… Lefekszik. Fásultan másik oldalára fordul. Ágyán megnyikordul a fájdalom. Barbizonban jár. Festi a táj indiánarcait. Az ecsetfoltok fákká, patakká és éggé válnak, fények, árnyak, zöldek, sárgák, csipkefinomságú lombok villannak elé. [… Tovább]
felütés kéne most, erős fortissimo zakatoljon végig akármilyen metrum sóhajtva szakadjon tán benn a levegő zene legyen, dallam, bongó instrumentum legyen szilaj ménes, pusztában riadó tavaszt fessen ősszel, hóesést tavasszal olyan erőst látsszék sorok közt a szándék amennyit az ember [… Tovább]
Álmomban egy krimóban egy asztalhoz sodort az élet egy huszonéves sráccal. A második korsó környékén elegyedtünk szóba. Én a múltamról beszéltem, ő a jövőjéről, Magamra ismertem. Azok az én terveim voltak. Ezt viszont nem mondtam el neki. Nem akartam kedvét [… Tovább]
Másnap reggel azt sem tudtam hirtelen, hol vagyok, amikor a bátyám berontott a szobámba. Arra sem emlékeztem, hogy jutottam be a saját ágyamba. Semmire. Zúgott a fejem, fájt a szám és émelyegtem. – Kelj fel gyorsan, itt a falupap! – [… Tovább]
Nem érdekelt a ház, gondoltam, úgyis gyűlölni fogom. Minden házat gyűlölni fogok, amiben együtt kell vele léteznem. Ő mindig, mindenhol ott van. A pofon a folyosó kanyarban csattan a legnagyobbat, ahol váratlanul ér. Erőn felül rohantam, és ahogy fáradtam, már [… Tovább]
Sötét, téli este volt. A hóból csak annyit láttunk, amennyit az autó fényszórója megvilágított: galambürülék-szürke kását. Oldalt, az ablakon tömény feketeség tükröződött. Sehol egy villanyoszlop vagy a hold, ami megmutatta volna a minket körülvevő, egyre sűrűsödő fenyőerdőt. Az ablakhoz dőltem, [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!