Hónap: 2019 június

Óh, gyermekkorom rozsdabarna sziklaszirtje, benned volt a megsemmisülés reménye, lajtorjámon égbe léphettem volna, nem lennék most kígyók martaléka.   Fogva tart lombos fák parfümillata, halk blues dallama duruzsol alatta, ajkamról elfogy negédes mosolyom, rézangyalát az életnek, fuldoklom!   Mint terrakotta [… Tovább]

Belém áramolsz. Bennem ölelsz – cserepes talaj alatt gyökércsonkok között csordulsz közém fedetlen Tudatosan elkövetsz – mint lápból kelt tenger ébredek Reggeli színhab tej – zubogsz emelsz Napok felé – ahol az Örök – minden világok fölötti jégszirom csendből szökök [… Tovább]

  Szórvány szavak a csonthéj alatt törhetetlensége technikai kérdés tapasztalati tudás az nem marad csak egy “kopi-paszte” semmi mentés szilánkos hulladékát kikukázza ki nem érti hogy épp az a lényeg csonthéj alatti massza meggyalázza a lelket mint lassan ható méreg [… Tovább]

  Utána órákig néztem ki az ablakon. Túl hirtelen lett minden olyan más… azt hittem, Rólad is le kell mondanom, így a miheztartás végett három falat húztam magam köré, egy a szerelmet, egy a hitet zárta ki, a legvastagabb meg [… Tovább]

  gondolatgyárak udvarán ahol minden nagy eszme nevében berúgnak egy kerítést ahol <i>mint egy ördög mindig merészen hazudnak </i>¹ ahol az ötödik Sally már transznemű lesz² ahol elnöknek a Yale-n csontembert avatnak³ és ahol egy PC vers véletlenül sem a [… Tovább]

  éjbe markolok hajnalcsillag visszaszúr aludj örökre

Az élet sose hal meg, csak a test vénül azzá, ki lélegezni rest, s míg megvívja az utolsó tusát, átpumpálja a tüdő ritmusát, a múlt, jelen, jövő csak szusszanat a Földre áldott pillanat alatt, mert Isten mindig új testet terem, [… Tovább]

Relatív   most jónak látom az egészet, persze ez is relatív, mint ahogy magamhoz képest ma reggel szép vagyok, vagy mikor megkérdezem, hogy „boldog vagy-e, Édes?”, te meg vissza… „hogy ezt megállapítani ki az illetékes?”, és nézőpont kérdése mennyire vagy [… Tovább]

Zümmögök, mint méh a kasban, hangom elvész a tavaszban, méhtársaim olvasgatnak, elismerőn bólogatnak. Nap- és holdfény kedvenc témám, madárfüttyre ír a pennám, gyermekkacaj, akácillat friss harmattal varázsként hat. Verseimet írogatom, társaimnak felolvasom, talán egyszer könyvbe fűzöm, s nem veszik el [… Tovább]

Csak ha úgy fordul a Nap – ujjaimban kihullt aranyhaj az ében-fekete lét partján köhögve feldereng az aranyhíd reszkető fonala. Csak a szél az, Drágám csak a sötét hideg az ‘mitől könnyem hull – ne félj, ha jön a dagály. [… Tovább]

Gondolkodom ki szeretett, s kit én.   Soha senki sem, vagy talán tévedek.   Átgondoltam az életem. Van mi fontos volt, aztán –   Igaz életet reméltem. Nem boldogot, az más.   Előttem áll még, sok szép, hitem szerint fél [… Tovább]

Bámul a semmibe. Agyában szavak kavarognak: dicsőség, díj, Párizs… Lefekszik. Fásultan másik oldalára fordul. Ágyán megnyikordul a fájdalom.   Barbizonban jár. Festi a táj indiánarcait. Az ecsetfoltok fákká, patakká és éggé válnak, fények, árnyak, zöldek, sárgák, csipkefinomságú lombok villannak elé. [… Tovább]

felütés kéne most, erős fortissimo zakatoljon végig akármilyen metrum sóhajtva szakadjon tán benn a levegő zene legyen, dallam, bongó instrumentum legyen szilaj ménes, pusztában riadó tavaszt fessen ősszel, hóesést tavasszal olyan erőst látsszék sorok közt a szándék amennyit az ember [… Tovább]

Álmomban egy krimóban egy asztalhoz sodort az élet egy huszonéves sráccal. A második korsó környékén elegyedtünk szóba. Én a múltamról beszéltem, ő a jövőjéről, Magamra ismertem. Azok az én terveim voltak. Ezt viszont nem mondtam el neki. Nem akartam kedvét [… Tovább]