A házra árnyék nem terül, egy vén dió áll egyedül, a nyárból más: illúzió; lakója nő, alig mozog, lefüggönyözött nappalok, pár hűvös éjjel volna jó; ágyon a paplan is teher, anyaszült meztelen hever, félő, ha álmában beszél [… Tovább]
Megint úgy bámulsz rám és egy vállrándítással üzened; volt ez így már sokszor, én csak sóhajtsak mélyeket. Mintha ettől minden megoldódna, te nézel – én zokogok, a hangod is gúnyosan hallik, „ne szívass már, Édes, ez valami asszonydolog?”. Nekem [… Tovább]
Áll a mólón. Arcára színt cseppent a nyújtózkodó fény; a Nap aranybuborékká, a tó ezüst-asztallappá válik ecsete hegyén. Szél fúj, viszi a víz szagát. Mozdul a Balaton fehér papirosa. A hullámok fodra egyesül az éggel, majd elsimulva szétterül. [… Tovább]
Töretlenül megkövet a tükör. Törött. Ám itt van velem Occam most már minden reggelen. Én fésülködöm, ő borotválkozik, épp annyival magasabb nálam, amennyivel lealacsonyít hozzá a tükör homorúvá mozdult fele. Utálja. Én meg imádom, hogy meztelen. Dacolva a tökéletlenséggel hátat [… Tovább]
