Vers

Sietve jött

Nézd, sietve jött a réteken, lenge lombruhát viselt a nyár. Trillázott künn minden kismadár, béke hullt le ránk ott, édesem. Illat szállt, s a zsenge fűzfaág lágyan átölelte két karunk, s mint mezők fölött a sóhajunk, csillagok között repült a [… Tovább]

Vers

Szívzörej

A lét pezseg, pedig szalmaszálon lóg a Világ, senki nem érti meg, hogy miért dől szélellen, a cseresznyeág. Poros az összes út, a tiéd s az enyém is, az idő végtelen, a pillanat néhány-centis. Hátam mögé lopakszik az est, mihelyst [… Tovább]