2019.06.30.Lovász Évi NORA – I. Rész – 5./2 Fehér köpeny és csókcukorka bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
– Mentolos cuki? Kérdezte pár perccel később, amikor újra tovább tudtunk indulni. A jobb kezével vette ki nadrágzsebéből a pici dobozt, és egy kézzel pattintotta le a fedelét, miközben továbbra is az útra figyelt. – Kösz! Kettőt a tenyeremre rázott, [… Tovább]
2019.06.30.Lovász Évi NORA – I. Rész – 5./1 Fehér köpeny és csókcukorka bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Ádám valóban sok mindent átgondolt, bár velem egy mukkot sem osztott meg mindebből. Valóban átértékelhette a dolgokat, amiért úgy döntött, hogy engem a kórházban hagy, míg ő hazarohan. Haza: ahonnan kipislantanunk sem szabadott volna, nem hogy a városig furikázni. Nem [… Tovább]
2019.06.30.Lovász Évi NORA – I. Rész – 4./2 Kórháziszony bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Egy fia autó sem közlekedett rajtunk kívül ezen a szombat reggelen a behavazódott utakon. Egy rövid, családi házas részt követően, az országút egészen a városig nyúlt. A falu, amit már magunk mögött hagytunk, olyan volt, mint Aprajafalva. Hol alacsony, hol [… Tovább]
A fekete nejlon zsákkal kezemben a legközelebbi park irányába indulok. Nincs határozott célom, csak el, el minél messzebb a kórháztól, ahol a fertőtlenítő, vizelet, és izzadságszag bizarr keverékét már nem is érzem úgy, mint az első alkalommal. A zsákban anyám [… Tovább]
2019.06.30.Magdus Melinda Rozsdabarna sziklaszirt bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Óh, gyermekkorom rozsdabarna sziklaszirtje, benned volt a megsemmisülés reménye, lajtorjámon égbe léphettem volna, nem lennék most kígyók martaléka. Fogva tart lombos fák parfümillata, halk blues dallama duruzsol alatta, ajkamról elfogy negédes mosolyom, rézangyalát az életnek, fuldoklom! Mint terrakotta [… Tovább]
