Pannának volt egy piros, fodros szoknyája. Nagymamája varrta neki. Olyan szép volt a szoknya, hogy az egész faluban nem akadt párja. Mindenki megcsodálta, és irigykedve nézte, ha Panna végiglejtett benne az utcán. A fodros szoknya nem csak szép volt, de [… Tovább]
Sötét felhőket dajdigált az ég, még kivillantva trónusult a kék, s napsugár, mint vad lézernyaláb, áthasogatta szürke vászonát, s egy elnyújtózott pillanat alatt, mint üldözött, úgy szökött meg a Nap, s a Balaton, a búvó tetszhalott, fölfodrozódó hullámba [… Tovább]
mintha zúgó lelátó biztatná belead mindent fájdalmas világmegváltó magából színültig tölti dalait szívvel lélekkel kínzó gyötrelemmel sóvár vággyal azt hiszi nincs ember aki az érzelem húrjait jobban pengetné nála s mert néha megesik hogy az untig emlegetett szív a [… Tovább]
Végre itt a tél. Egyebet a szegény ember már nem is remél. Meleg lakás, meleg étel érkezzen a hópihékkel. Azt álmodtam tanár vagyok, dolgozatot javítgatok. Füzethegyek egyre nőttek, fürödtem a verítékben. Csomagolok, messze megyek, lángolnak a papírhegyek.
