Koday László azonos című festményéhez Meseerdő közepébe’ tavacska nyílik az égre. De milyen tó? Ha látnátok! Partján bokrok, vadvirágok! És a színe? Csodaszépnek festi az est: kobaltkéknek, ahogy illik a mesébe öblöcskékkel kicsipkézve. Az öblökben békalencsét ringat a [… Tovább]
Még mosolyog véremben a pohár bor, amit a vacsorához ittam, és ma alig fáj, ami fájni szokott, szép ez a kora nyár, ami itt van, ölel a csend, most boldog vagyok. Jó lenne így még néhány évet, vihar nélkül, [… Tovább]
A ház előtti fák rés-sikátorán Ezüst fény tör át: álombuborék. Tegnapi tavasz, maradék dizájn Pipacs közt a zöld, felettem a kék. Kéz a kézben est, halkuló neszek, A kert végén dús bodza illatok, Terjed a homály, forr a [… Tovább]
