Relatív most jónak látom az egészet, persze ez is relatív, mint ahogy magamhoz képest ma reggel szép vagyok, vagy mikor megkérdezem, hogy „boldog vagy-e, Édes?”, te meg vissza… „hogy ezt megállapítani ki az illetékes?”, és nézőpont kérdése mennyire vagy [… Tovább]
Zümmögök, mint méh a kasban, hangom elvész a tavaszban, méhtársaim olvasgatnak, elismerőn bólogatnak. Nap- és holdfény kedvenc témám, madárfüttyre ír a pennám, gyermekkacaj, akácillat friss harmattal varázsként hat. Verseimet írogatom, társaimnak felolvasom, talán egyszer könyvbe fűzöm, s nem veszik el [… Tovább]
Csak ha úgy fordul a Nap – ujjaimban kihullt aranyhaj az ében-fekete lét partján köhögve feldereng az aranyhíd reszkető fonala. Csak a szél az, Drágám csak a sötét hideg az ‘mitől könnyem hull – ne félj, ha jön a dagály. [… Tovább]
Tüdőgyulladásom lett, és kórházba kellett mennem. Két hét szabadság a horrorházból… Aztán Isten mégsem volt kegyes hozzám, ezúttal sem, a kórház után újabb két hetet viszont otthon kellett töltenem. Legszívesebben ki sem másztam volna az ágyam alól, de nem szabadott [… Tovább]
Gondolkodom ki szeretett, s kit én. Soha senki sem, vagy talán tévedek. Átgondoltam az életem. Van mi fontos volt, aztán – Igaz életet reméltem. Nem boldogot, az más. Előttem áll még, sok szép, hitem szerint fél [… Tovább]
felütés kéne most, erős fortissimo zakatoljon végig akármilyen metrum sóhajtva szakadjon tán benn a levegő zene legyen, dallam, bongó instrumentum legyen szilaj ménes, pusztában riadó tavaszt fessen ősszel, hóesést tavasszal olyan erőst látsszék sorok közt a szándék amennyit az ember [… Tovább]
