talán tévedek…

Gondolkodom ki

szeretett, s kit én.

 

Soha senki sem,

vagy talán tévedek.

 

Átgondoltam az életem.

Van mi fontos volt, aztán –

 

Igaz életet reméltem.

Nem boldogot, az más.

 

Előttem áll még, sok szép,

hitem szerint fél életem.

*

Hirtelen ébredek, tudom

rég,  álmokat kergetek.

Szerző Sonkoly Éva 598 írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"

4 Komment

Hagyj üzenetet