Nem tudok más lenni, ahogy te sem… sejtjeinkbe medret vájt a szenvedély, öledben a tagadás béna fogoly, szerepet téveszt a mámor, s a hűvös ész. Mint Hold vonzását az óceán, lelked áramlását figyelem, s ha vad hullámok tánca elül, [… Tovább]
Jancsi még sokáig viaskodott a gondolataival. A kapott pénz nagyon fickándozott a zsebében, de a kalandvágy is rájátszott éppen eleget, hogy döntsön. Volt némi lelkiismeret furdalása, hogy Mariskát ismét cserbenhagyja, de azzal nyugtatta magát, hogy van még félretett pénze, és [… Tovább]
idegen városban járok, – álmodok – bolyongok utcákon, házak között, eszmék, szokások, röghöz kötött hangulat, ismeretlen illatok vidám kavalkádja ejt foglyul, nincs támpontom merre a kijárat, ösztönöm súgja otthon már várnak; végre derengni kezd a „vége-sincs” kalandos [… Tovább]
Búcsú Hosszúra nyúlt árnyak között járok. Emléked a ködös hajnalban úszik tova. Utolsót jajdul a vörös lomb a talpam alatt, köddé foszlok én is, a novemberi szélben.
Tegnap másnak a neve volt a padon belevésve, hol ülhettünk és látképbe fut völgyed-lejtős gyűlölete. Nevében pondró, pór alak nyilatkozhat helyetted, nem kell egyet sem értened, csak jól meghúzni magad. Tegnap még meleg reményt fogadtál a székhelyeden, ma jövődet rabolják [… Tovább]
