Vers

Ha itt lennél

Hiányod kuporog fotelom karján, párnámon kunyerál a nincs, ha itt lennél… Válladba varrnám sóhajom szálát, hajadba szőném beszédes csendünk… de csak a múlt lépte kong. Cipzár közé szorult lélegzetem, jajongva fon körém sötét felleget.

Vers

– csakjóm –

A csakjó egy általam fejlesztett furcsa szerkezet, agyba illesztvén a gondolat szikráját szűri meg, s funkcióját bővebben vesézve még, arra jó, hogy kioltsa a rosszakat és őrizze a jót, mindazt, mi szép. A fejlesztés még tart, és dolgot bőven ad [… Tovább]

Vers

Mozdulatlanság

Mozdulatlanság   mint egy apró bogár – aki hogy ne vegyék észre rezdületlen marad – úgy tartom bent a levegőt és néhány másodperc alatt szétárad bennem a végtelen, én leszek az idő és bennem torpan meg a világ, majd rám [… Tovább]

Vers

Passió-játék előtt

Nekivágtunk a Szent-kútat látni. Műemlék házak, patak. Hegynek fel, alföldet szokott láb! Utolsó ház. Tölcséres forgószél. Közepén ördög – igazol legendát. Az út nem leányálom. Hegyről zúdult kövek. Esőmosta mélyedések, sár. Kálvária stációi. Fényképek, kölcsönös pózolások. Belől egy hang: tovább! [… Tovább]

Vers

Pityóka gondolkodik

járnám a fehér utat, ha nem ülnék olykor elefánt hátán, itthon káoszban ülök, és nem értem mások miért ülnek rendben, talán a remeteségből kilép, kinek barátja már minden, így aztán könnyebb, a kullancsokat köszönöm…