Pityóka gondolkodik

járnám a fehér utat,

ha nem ülnék olykor elefánt hátán,

itthon káoszban ülök, és nem értem mások

miért ülnek rendben,

talán a remeteségből kilép,

kinek barátja már minden,

így aztán könnyebb,

a kullancsokat köszönöm…

 

121látogató,1mai

Szerző Marthi Anna 1329 írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan"Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa.Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad.Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át.Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban.De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet