Vers

Grafit lovak

A néma csobbanást, azt vedd szépre! A hajnalt: Napkévét dob az égre. Madárdal-gyűrűs csendnek áhítva vallani, észre sem véve, merre a homály grafit lovai.

Vers

Ruszlana

Az én Anyám halott. Az én Anyám sosem élt. Az én Anyám az enyém sosem volt. Lehajtott fejjel állok itt és most orgona-zápor sötétedő közepén és sírod előtt. Az én Anyám szép volt – könnyekben reszkető szavak cseppennek visszhangtalan. Lila [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (6./11)

Szerda reggel. Két nappal vagyunk a nagy csoda ünnepélye után. Álszent ováció, hipnotizáló katolicizmus. Ha nem dolgoznék az Egyház csodaváró ünnepein is, sosem láttam volna egyik éjszaka a kórház színhibás, kis doboztévéjén a Discovery csatorna „Hiszel benne? ” című műsorában [… Tovább]