Lovasz Evi : Ruszlana

Az én Anyám halott.
Az én Anyám sosem élt.
Az én Anyám
az enyém sosem volt.

Lehajtott fejjel állok itt
és most
orgona-zápor sötétedő közepén
és sírod előtt.

Az én Anyám szép volt –
könnyekben reszkető szavak
cseppennek visszhangtalan.

Lila szélben lélegzem
az én Anyám kegyetlen volt –
és nézem sebesre morzsolt kezem.

az én Anyám halott
én mégis itt állok
én mégis itt várom
hogy (csak) egyszer
megöleljen.

2012.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:56 :: Lovasz Evi

Szerző Lovasz Evi 41 Írás
Tizennégy éve csak írok és írok, s én már így maradok... "A világ olyan zsarnok, aki elvárja a hízelgést, hogy kegyesnek mutatkozzék; az igaz művészet azonban önmaga ura, s nem tűri, hogy hízelgő formába kényszerítsék." /Beethoven/