idegen városban járok, – álmodok –
bolyongok utcákon, házak között,
eszmék, szokások, röghöz kötött
hangulat, ismeretlen illatok
vidám kavalkádja ejt foglyul, nincs
támpontom merre a kijárat,
ösztönöm súgja otthon már várnak;
végre derengni kezd a „vége-sincs”
kalandos álmomból lassan ébredek,
jobbra kell fordulni aztán bal felé,
kávéillat hív, ismerős terek
vezetnek át a hús- vér valóságba,
múlik az álom, a játszma Istené,
nincs több idő a rácsodálkozásra.
május 29.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:57 :: Adminguru
