Rozsdabarna sziklaszirt

Óh, gyermekkorom rozsdabarna sziklaszirtje,

benned volt a megsemmisülés reménye,

lajtorjámon égbe léphettem volna,

nem lennék most kígyók martaléka.

 

Fogva tart lombos fák parfümillata,

halk blues dallama duruzsol alatta,

ajkamról elfogy negédes mosolyom,

rézangyalát az életnek, fuldoklom!

 

Mint terrakotta cserép díszelgek magamnak,

fáj már az élet, többé nem zavarlak,

lezárja testemet csipkés szemfedél,

nem ér az többet, mint kopott csatornafedél.

 

122látogató,1mai

Szerző Magdus Melinda 7 írás
Magdus Melindának hívnak. Nógrád megyében egy 600 lelkes kis faluban élek és dolgozom. Egy ismerős által találtam rá erre az online irodalmi folyóiratra. Amatőr költőnek vallom magam, kedvtelésből, magam és mások örömére írok és próbálgatom a szárnyaimat.

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet