Sonkoly Éva : rég volt…

Elképzeltem magam oly fiatalon.

Nyár van, helyem a teraszon.

Messze nézek, ott a távolban

látom, akire naponta gondolok.

 

Aki fontos közel jön, meghívtam,

hívtalak. Még nem érted, várom,

rád talál gondolatom… akár

ott akkor, azon a nyáron.

 

Rég volt, már csak emléke él,

az érzés mit sem változott.

Most hunyt szemmel gondolom,

szembe jössz, ott a kerti úton.

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"