Utána órákig néztem ki az ablakon.
Túl hirtelen lett minden olyan más…
azt hittem, Rólad is le kell mondanom,
így a miheztartás
végett három falat húztam magam köré,
egy a szerelmet, egy a hitet zárta ki,
a legvastagabb meg azt, amivé korábban
válni akartam, már nem maradt
sem levegőm, sem önbizalmam.
Elfelejtettem élni, játszani,
a világ is sokkal kisebbnek tűnt, olyan messziről néztem,
„ez egy ilyen büntetés… életfogytiglani” –
hittem, majd hajótöröttként elringatóztam
fél deszkányi szálkás kis reményen.
Meghalt bennem a vágy, hogy bármit is elérjek,
megfagytak az érzések, a gondolatok,
csak átengedtem magam a szenvedésnek
és elfelejtettem… hogy erős vagyok!
Erős vagyok! A legerősebb!
Soványan, kopaszon is mindennél szebb!
Hisz nem történt más, csak újra megszülettem,
és már látom, hogy a világ nem rossz, nem félnivaló…
és lehettem újra csecsemő, majd kisgyerek,
szabadon esetlen…majd kamasz, bátran lázadó,
és látod, már közelebb is vagyok, egészen közel,
és ígérem, bennem ez a kamasz
már sohasem hallgat el.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:56 :: Kiss-Teleki Rita