Mielőtt elmúlik a nyár,
pipacs a széllel szóba áll:
Mondd te csélcsap,
– simitja a gyűrött szirmokat –
hányat szerettél még,
jártadban-keltedben?
Ő, csak te voltál -suttog a szél -.
Másra rá se néznék, mondtam rég.
Elpirul a pipacs, vendége tovalibben.
Ott távol egy másik virágnak suttogja:
Csak téged, csak veled.
Piros szoknyája alá nézeget.
Aztán siet tova,
hisz’ jön a többi nyári hónap.
Nyomukban az ősz kopogtat,
söpri a szirmokat, bibéket tör,
s ő tudja jól, tavaszig csak
emlékeket ringat.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:05 :: Sonkoly Éva