suttog a szél…

Mielőtt elmúlik a nyár,

pipacs a széllel szóba áll:

Mondd te csélcsap,

– simitja a gyűrött szirmokat –

hányat szerettél még,

jártadban-keltedben?

 

Ő, csak te voltál -suttog a szél -.

Másra rá se néznék, mondtam rég.

Elpirul a pipacs, vendége tovalibben.

Ott távol egy másik virágnak suttogja:

Csak téged, csak veled.

Piros szoknyája alá nézeget.

 

Aztán siet tova,

hisz’ jön a többi nyári hónap.

Nyomukban az ősz kopogtat,

söpri  a szirmokat, bibéket tör,

s ő tudja jól, tavaszig csak

emlékeket ringat.

Szerző Sonkoly Éva 598 írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"

10 Komment

Hagyj üzenetet