Lovász Évi : aztán s tovább

Ha meghalok
elreppenek
lebegve fel
oda
hol ágyat bont a végtelen

Csillagtengerek legmélyén
igazságtól gyöngyözve
kutatom
aztán s tovább
a rejtelmet

Álmodat álmodjam
ha majd meghalok
halhatatlan égjek
felnyugvó Napodként
s ébredjek Holdként
benned
örök egek rejtekén

Ha meghalok
elfordulnak majd a csillagok
lelkem nem emeli át
szenes hó
sem rózsás nyáreső

Maradok.
Szemedben az a kék fátyol.

 

2013.

Legutóbb szerkesztette > Lovász Évi
Szerző Lovász Évi 41 Írás
Tizennégy éve csak írok és írok, s én már így maradok... "A világ olyan zsarnok, aki elvárja a hízelgést, hogy kegyesnek mutatkozzék; az igaz művészet azonban önmaga ura, s nem tűri, hogy hízelgő formába kényszerítsék." /Beethoven/