Kertész Vazul zászlós halkan káromkodott, mikor a tiszti járőr elvette tőle az öt tábla szalonnát. – Ő volt a marha – szidta magát –, mit sétálgat a két front között egy tömött zsákkal a hátán, mintha a fiumei promenádon [… Tovább]
Egyszer nagyon régen, amikor még a Földön mindenki ismerte a másikat, egy kicsi faluban élt egy özvegyasszony a mihaszna fiával, Jankóval. Jankó egész nap csak a legyeket kergette a térdén, amint unatkozva üldögélt a ház előtt a kispadon. Anyja nem [… Tovább]
– Királylány, te vagy az? Újra megálltam. Az ő hangja volt. Hát ott volt. Ha megfordulok, ott lesz. Itt lesz megint. A légzésem leállt, az összes ér a nyakamban dobogott. – Csak te lehetsz… Más nem rohangál ennyire fejvesztve! – [… Tovább]
2019.07.05.Lovász Évi NORA – II. – 7./2 Fekete balettcipők bejegyzéshez hozzászólások olvasása csak tagoknak
Táncolni, akkor olyan érzés volt, mintha a bőröm alól peregtek volna ki a hangjegyek. Én voltam a zene, az arc, a kar, az erő, az egyensúly. A vállam úgy hajlott, mint méla tó partján a szomorúfűz zsenge ága. Ujjaim végéig [… Tovább]
2019.07.05.Lovász Évi NORA – II. – 7./1 Fekete balettcipők bejegyzéshez hozzászólások olvasása csak tagoknak
Padebure, padebure, demiplie, tendu, demiplie, fondu, écarté, arabesque, sauté, pirouet, éffacé* A szavak mozdulatokként jelentek meg képzeletemben, izmaim feszüléssel követték. A zárórész. Az én részem. Anyám gyűlölni fogja – nyomasztott a gondolat, és a hányás sem segített különösebben a megkönnyebbülésben. [… Tovább]
Eltemetett századok üzennek kitört a Stromboli vulkán A dolgok fél-ébren bevillanó jövendöléseit vedd komolyan mint isteni kinyilatkoztatást, ítélkezz intelmei szerint. Lépkedj a kövek közt merészen, terek, templomok díszburkolatán mintha a [… Tovább]
