Távolodás Koosán Ildikó Vonatom már indulásra készen, ürül a peron, anyám még kitart, látom, valamit mondani akart, tudni szeretném, nem értem mégsem. Nem mobilon őrzöm, bennem él a kép: Keze a magasba lendül, integet. Alig jövök meg, [… Tovább]
A vonat lassan döcögött célja felé. Jancsi egy darabig bírta tartani magát, ám az álom nagyobb úr volt, és mély álomba döntötte. Nem tudta pontosan mennyi idő, amíg Nápolyba ér. Úgy számolta körülbelül a délelőtti órákban fog megérkezni. – Meg [… Tovább]
Van az úgy, hogy néha meg kell állni, és le kell ülni egy padra. Mindegy, hogy milyen padra. Az a legjobb, ha találsz egy olyan helyet, ahol csend és nyugalom van. Nem kell csinálni semmit, csak hallgatni a természet [… Tovább]
El kellett volna veszítenem e napot, hogy élve maradj… Meg kellett volna tartanom az összes többit, mert rád hasonlítottak. Nem lett volna szabad elveszítenem a szerdát, mert így közöttünk a valóság és a semmi mezején, ahol a képzelet is szélként [… Tovább]
2019.07.29.Avi Ben Giora. Rigó Jancsi, a prímás 13. rész bejegyzéshez hozzászólások olvasása csak tagoknak
Lassanként a bíborvörösre festett eget felváltotta a fekete színű sötétség. A Hold még valahol késésben volt, ám hamarosan kibújt a felhők mögül, és ezüstszínűre varázsolta az eget. Ahogy baktattak a Via Appia ki tudja hány ezer éves kövezetén, Veronika kis [… Tovább]
Nem lehet azt elmondani mi történik akkor, ha hűs fuvallat éri ablakom, majd nyári napsugár táncot jár. Reggel messze fut álmom, lábnyoma sincs, port szitál emlékeimre a léha felejtés. Odakint lombok, bokrok, napsütésben lépkedő halk üzenet, csak súgja: Pár hét, [… Tovább]
