Marthi Anna : billegő gyöngybetűim

 

 

hamar megtanulunk élni

vagy éppen fordítva van

holtig keressük hogyan lehet jól

de mégse teljes

próbánk csődöt mond szüntelen

 

ha verssé tenném mi mind

sikertelen az életben

s csak fájlalom

 

és billegő gyöngybetűim

pihentetném olykor

mint fejem a válladon

 

rossz rímbe szed

jelen van a most

bár mese lehetnék

inkább levél

szerelmes szótag

szöget ver fejembe

nem égetem a múltat

mert jövőt ebből gyúr

aki akarja

(aki-a-kar-ma)

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak