Balogh Veronika
Vezetéknév
Balogh
Keresztnév
Veronika
8 év Nincs Komment

…aki vagyok…

Vagyok…

 

Vagyok, aki vagyok…

Neked mondjam?

Hiszen ismersz rég,

Nem gy?löltem még…

 

Vagyok, aki vagyok…

Most kinek mondjam,

Hogy te is elhidd:

Szerettelek rég…

9 év 15 komment

…nem csak gyerekeknek…

 

 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas, sötét erd?. Annak az erd?nek a szélén egy b?zös mocsárban élt egy gonosz, vén boszorkány. Ennek a gonosz, vén boszorkánynak volt egy koszos, csámpás malaca.
      Történt egyszer, hogy a gonosz vén boszorkány elment fát gy?jteni az erd?be. Ráparancsolt a koszos malacára, dagasszon tésztát, hogy mire hazajön, tudjon tésztát sütni.
      A koszos malac el?vette a dagasztó vájdlingot, beleszórta a lisztet, közben egyre vakarózott. Mire elfogyott a zsákból a liszt, addigra tele lett sörtével a vájdling is. Ezt a koszos, csámpás malac észre sem vette.
      A tojásokat héjastól beledobálta az edénybe, aztán hozott egy dézsa vizet, és rázúdította az egészet.
      Ekkor bekukkantott egy róka az ablakon. Látta, hogy a koszos, csámpás malac egyedül van otthon. Ennek nagyon megörült.
      ââ?â?¬ Malacka, malacka, gyere fogócskázni! ââ?â?¬ kiáltott be neki.
      A malac azonnal otthagyta a dagasztani valót, kirohant a rókához. Ahogy futkároztak, kergették egymást, egyszer csak belepottyantak a b?zös mocsárba. A koszos, csámpás malacka visítozni kezdett:
      ââ?â?¬ Segítség, segítség! Belefulladok, jaj, belefulladok!
      Meghallotta ezt egy kakukk a közeli fán. Odaröppent, és látta, hogy a koszos, csámpás malackának már csak a feje látszik ki a b?zös mocsárból. Aztán a rókát is észrevette, mert ott lapult a malackától nem messze, egy f?zfa gyökerébe kapaszkodva. Látta, hogy elérhetné a malackát, de esze ágában sem volt segíteni rajta.
      A kakukk elröppent, hogy segítséget hozzon. Ahogy szállt az erd? felett, látta, hogy egy legényke viaskodik egy farkasfalkával. A viadalt figyelte egy darabig, és elhatározta, hogy segít a legénykének. Törte a fejét, hogy most mit csináljon.
      Egyszer csak eszébe jutott, hogy megkérdezi a bölcs bagolytól, hogyan segíthetne a legénykének és a malackának. Elrepült tehát hozzá. Illend?en bekopogott az odú ajtaján, majd a hívó szóra belépett.
      ââ?â?¬ Mi járatban vagy itt, kakukk? ââ?â?¬ kérdezte a bölcs bagoly.
      ââ?â?¬ A segítségedet szeretném kérni, mert malacka beleesett a b?zös mocsárba, egy legényke pedig egy egész farkasfalkával viaskodik ââ?â?¬ hadarta a kakukk.
      A bölcs bagoly egy darabig homlokráncolva gondolkodott, aztán hirtelen eszébe jutott a megoldás.
      ââ?â?¬ Menjünk el az erd? tündéréhez, ? biztosan tud segíteni!
      Így is tettek.
      Egy égigér? gyönyör? fa tetején, kristálypalotában lakott az erd? szépséges tündére. Amikor meghallotta, mit szeretne a kakukk, adott neki egy varázspálcát.
      ââ?â?¬ Ezzel a pálcával meglegyinted a farkasokat, és mindannyian katonákká változnak. Akkor elmentek a b?zös mocsárhoz, ott meglegyinted a pálcával a koszos, csámpás malacot, és egyb?l királyfivá változik.
      A kakukk és a bagoly lóhalálában sietett vissza a legénykéhez. Éppen az utolsó pillanatban érkeztek, mert már alig volt szusz szegényben. Meglegyintették a farkasokat, azok katonákká változtak, majd a legényke vezetésével ?k is követték a két madarat a b?zös mocsárhoz.
      Keresték a koszos, csámpás malackát, de sehol nem találták. Kétségbe estek, hogy elkéstek, ám egyszer csak prüszkölést hallanak egy zsombék megül. Odanéznek, hát látják ám, hogy a malacka kegyetlenül tapossa a sarat, próbál evickélni a mocsárban. Miközben ide-oda csapkodott, a róka képét telefröcskölte sárral, az prüszkölt, nem gy?zte kiköpködni.
      A kakukk gyorsan meglegyintette a koszos, csámpás malacot, mire az rögtön királyfivá változott. Annyira jó kedvük kerekedett, hogy táncra perdültek. Tánc közben véletlenül a kakukk meglegyintette a rókát, s hát lássatok csudát, az olyan szépséges királykisasszonnyá változott, hogy a Napba lehetett nézni, de rá nem. A királyfi azonnal beleszeretett, és feleségül kérte. A szépséges királykisasszony örömmel mondott igent, még az sem zavarta, hogy csámpás a királyfi.

      Hogy mi lett a csúf, vénséges boszorkánnyal? Azóta is szedi a r?zsét. S a tészta? Azzal vajon mi történt? Az bizony annyira megkelt, hogy kifutott a vájdlingból, lefolyt a padlóra, onnan kiszaladt az ösvényre és elindult, hogy megkeresse a boszorkányt. Még most is keresi, ha meg nem találta.

      Holnap legyenek a ti vendégeitek!

 

9 év 8 komment

Két unokámnak és minden gyereknek…

 
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos kerek erd?. Ennek a csodálatosan kerek erd?nek volt egy gyönyör? tisztása. A gyönyör? tisztáson körbe-körbe szépséges virágok illatoztak.
      A medveiskola egy csuda érdekes épület volt. Fatörzs alakja, farönk berendezése és faág díszítése mind a tanulók munkáját dicsérte.
      A medveiskola tanítója, Bölcs Bagoly Bence szerette nagyon a diákjait, mindig mosolygott, és elnézte apróbb csínytevéseiket. A kis medvebocsok is rajongtak Bölcs Bagoly Bence tanító úrért.
      Ebbe a szép iskolába jártak medvebocs barátaink: Barna Barnabás, Barna Boglárka, Dörmi Dominik, Dörmi Dorka, Csinos Csenge és mind, mind, az összes kis bocs, aki csak a csodálatos kerek erd?ben lakott.
      Történt egyszer, hogy a bocsok a méhekr?l és a mézr?l tanultak. Bölcs Bagoly Bence tanító úr lerajzolta és kiszínezte a méhecskét a fekete fatáblára, és a bocsok ügyesen lemásolták a kifest? füzetükbe. Míg színezték, addig a tanító úr elmesélte nekik, hogy milyen hasznos rovar a méhecske. Így aztán érthet?, ha a mézr?l is mesélni kezdett.
      ââ?â?¬ Ki az közületek, aki evett már mézet? ââ?â?¬ kérdezte a bocsoktól, akik egymás szavába vágva kiáltozták:
      ââ?â?¬ Én is, én is!
      ââ?â?¬ És honnan jutottatok hozzá? ââ?â?¬ érdekl?dött Bölcs Bagoly Bence tanító úr.
      ââ?â?¬ Nekem anyukám vette az erdei mézboltban! ââ?â?¬ kiáltotta Csinos Csenge.
      ââ?â?¬ Apukám hozta a szomszéd méhészt?l ââ?â?¬ dicsekedett Dörmi Dominik.
      ââ?â?¬ És ti, Barna Barnabás és Barna Boglárka, ti ettetek már mézet?
      ââ?â?¬ Igen ââ?â?¬ felelték egyszerre a Barna-bocsok. ââ?â?¬ Barna mama és Barna papa virágoskertjébe járnak a méhek virágport és nektárt gy?jteni. Van egy kaptáruk, az tele van mézzel ââ?â?¬ magyarázta Barna Barnabás.
      ââ?â?¬ Barna papa megtanította, hogyan kell a mézet elkérni a méhekt?l ââ?â?¬ mesélte nevetve Barna Boglárka. ââ?â?¬ Képzeljétek, hálósipkát tett a fejére, úgy emelte ki a lépet a kaptárból a mi papánk!
      ââ?â?¬ Azt nem hálósipkának nevezik, Barna Boglárka. Holnap elmegyünk meglátogatni Barna papát, ? majd megmutatja nektek, hogyan lehet a mézhez hozzájutni. Közben legalább gyönyörködhettek a szép, illatos virágokban is ââ?â?¬ fejezte be az órát Bölcs Bagoly Bence tanító úr.
      Ennek az ígéretnek mindannyian nagyon örültek, hiszen szerettek kirándulni. Tudták, hogy Barna papától biztosan kapnak meglepetést, és reménykedtek, hogy virág és méz is lesz az ajándékok között.

 

 

9 év 9 komment

“Hazudd, hogy már nem…”

Hazudj!
Hazudd, hogy már nem…
Hazudd, hogy unod
és fáraszt rajongásom,
könnyítsd meg nekem a szakítást!

Szeretlek!
Szeretlek, ezért visszaadlak
önmagadnak, hogy szabadon
szenvedj, sebeid könnyebben beforrnak
s vágyaid is elhamvadnak – talán…

9 év 6 komment

A szerelem önfeláldozás…

Visszaadom a szíved,

de az enyémet nálad hagyom.
Kötözd be, kérlek, ha fájna,
gyógyítsd csókjaiddal,
s majd akkor add vissza,
amikor a tiéd összeforrt.

9 év 5 komment

“Ma még vágyam tilos…”

Holnap újra születünk…

Holnap egymásé leszünk,
de ma még vágyam tilos,
bár szorongva várom a napot,
amikor nem jössz…
Holnap.

11 év 4 komment

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde nyomán

Mi a boldogság, tudod-e?

Pénz, hatalom, dics?ség?

Nem! Szeret?m édes ajakáról

Egy mámorító csók.

11 év 4 komment

Asszociáció – Van olyan ember, akinek mindig mindenr?l ugyanaz jut az eszébe…

A Mátrában, a dombok között sétálva örömmel látom, hogy a lepkék virágról virágra szállva, cikázva gy?jtögetik a nektárt. Történt egyszer, hogy Répalepke rászállt Citromlepke kedvenc virágára, és elkezdte kiszívni bel?le az éltet? nedvet. Meglátta ezt Káposztalepke, gyorsan elröppent Boglárkalepkéhez, és elújságolta neki:

– Képzeld, Répalepke lopja Citromlepke nektárját!

– Komolyan? – csodálkozott Boglárkalepke. – Azért ezt nem gondoltam volna róla. Azt hittem, elégedett a saját virágaival.

– Azonnal el kell mondanunk Citromlepkének – fontoskodott Káposztalepke. – Nem hagyhatja, hogy mások meglopják!

– Szerintem pedig ne szóljunk neki – tartotta vissza megfontoltan Boglárkalepke. – Hátha csak véletlen volt, és soha többé nem fordul el?.

– Te milyen naiv vagy! – kiáltotta Káposztalepke. – Hát nem tudod, hogy milyen irigy Répalepke? Mindenki virágát megdézsmálja, akinek szebb van, mint az övé. A múlt héten Tigrislepke virágaira is rájárt. Meglátod, nemsokára a tieid is sorra kerülnek!

– Én mégis azt mondom, várjunk még, hátha nem teszi napokon keresztül, csak most az egyszer. ?t is sajnálnám, ha ok nélkül összevesznének Citromlepkével.

– Hát, én pedig nem bánnám, mert nagyon utálom Répalepkét. Azt hiszi, szebb nálam, csak azért, mert a színünk ugyanolyan, de ? a nagyobb! Hát pedig nem! Én sokkal szebb, kecsesebb és légiesebb vagyok, ráadásul a virágaim is illatosabbak, mint az övéi.

– Ejnye, Káposztalepke, mi ez az öndicséret? Hát nem tudod, hogy saját magadról nem állapíthatod meg, milyen vagy? Majd a rovartestvérek és a virággyerekek megszavazzák, melyiktek szebb, ügyesebb, okosabb és – f?leg – erényesebb! Holnapra ki is írom a szavazás id?pontját, szétpermetezem a hírt. Várunk téged is a megmérettetésen! A zs?ri elnöke – természetesen – én leszek!

 

 

 

11 év 10 komment

Engedj be…

Hangod kopogtat szívemen,

Testem hangszer,

Idegeim húrok,

Jól pengeted, barátom.

 

Hangom kopogtat szíveden.

Hallgatsz,

Ajkadon félmosoly játszik,

Engedj be, barátom!

Balogh Veronika még nincsenek barátai.
Minden regisztrált olvasó csoportja, egy várószoba a szerzők közé, a naplóba írtak után szavazhatók be a szerzői státuszba és egyúttal ...