– Kezicsókolom!
– Köszönöm, nincs mit!
(a milói Vénusz)
– Köszönöm, nincs mit!
(a milói Vénusz)
Nem írtam verset mióta…
Napok teltek el, hetek.
Remélhetek
még valaha ihletet?
Érzékeny voltam mindenre, mi
embertelen – vagy emberi -,
de nem veri
már szinte semmi a lécemet…
Vér folyik? Már megszokott.
Hogy valaki kést fogott?
Engem már nem sért
– csak jogot.
Nem indít meg a könnypatak,
a máskor ható panasz-szavak.
Mondod – de minden szó halott.
Ott tartasz, mint ki hallgatott.
Tudok még írást – de minek?
Nem hallgatja már senki meg,
Hittem, hogy véd a vért –
de látom acél helyett a bádogot.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.02. @ 02:18 :: Zalán György