Zalán György : – Kezicsókolom!

– Kezicsókolom!
– Köszönöm, nincs mit!
(a milói Vénusz)

 

 

Nem írtam verset mióta…

Napok teltek el, hetek.

Remélhetek

még valaha ihletet?

Érzékeny voltam mindenre, mi

embertelen – vagy emberi -,

de nem veri

már szinte semmi a lécemet…

Vér folyik? Már megszokott.

Hogy valaki kést fogott?

Engem már nem sért

– csak jogot.

Nem indít meg a könnypatak,

a máskor ható panasz-szavak.

Mondod – de minden szó halott.

Ott tartasz, mint ki hallgatott.

Tudok még írást – de minek?

Nem hallgatja már senki meg,

Hittem, hogy véd a vért –

de látom acél helyett a bádogot.

Legutóbbi módosítás: 2010.06.02. @ 02:18 :: Zalán György
Szerző Zalán György 176 Írás
1952-ben születtem. Voltam tengerész és nyomozó, mérnök és lakatos, divatárukészítő és "telefonoskisasszony", rakodómunkás és ügynök... Most nyugdíjas vagyok, sőt, ingyen utashatnék, de mivel gyárilag ott lakom, ahova más drága pénzen nyaralni jár, így nem megyek sehova... A család: 72 óta vagyunk együtt nejemmel, fiam 75-ös, lányom 80-as. Itt is, ott is lányunokám született. Nagyon szeretjük egymást, de ritkán találkozunk, gyerekeim külföldön élnek. Örülök, hogy Válóczy Szilvi felhívta a figyelmemet a Héttoronyra! Remélem, nem bánja meg, és méltó leszek a társasághoz... :) Honlapjaim: http://zalangyorgy.hu és http://kertigrillem.hu