Pocsolyák fenekén ragyog
magyarságom, kevés a szó.
Haza nélkül hiábavaló
keresni, hogy ki is vagyok,
ha van isten: megbocsát.
Éveim mérge lassan öl,
kurva mindegy, kit?l
kapom az utolsó vacsorát.
Fehér ingem sáros: vihar van,
már álmomban is dörög…
Szeret?m szeme örök
hajlék ebben a viharban.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.01. @ 20:56 :: Csillag Tamás
