Tóth Zsuzsa : Itt háború dúl!

 

 

 

Itt háború dúl

 

 Ó,Ég! Nehéz-e fekete terhed?

T?led senki sem kérdi meg.

S nem szakad-e csillagos palástod,

ha nedved sárga, zizeg? füvekre rakod?

 

Ó, Föld! Testednek fáj-e a bomba,

mit magukból vasmadarak köpnek,

s kötözetlen sebeidben holtak feküsznek.

Ártatlanok. Kiket már soha nem ölelhetnek karok.

 

Névtelenek. Kik hallgatag gödrök

tátongó gyomrába így lesznek temetve.

S éjjel, nappali fényben elfáradt szirénák

ordítják torkukat rekedtre:

 

ITT HÁBORÚ DÚL!…ITT HÁBORÚ DÚL!

 

Ó, miféle átkozott világ ez,

melyben rettegni kell a percet?!

Melyben parancsszóra érkezik a halál,

melyben ki távolról nézi is, elborzad bele?

 

Mert dombok púpos hátán a zizeg? füvet

már nem langy es? öntözi:

Még alig élt fiaink büszke vére,

kik a hazáért éltek. S ebbe haltak bele.

 

Ó, Ég! Nehéz-e fekete terhed

csillagaid alatt, s még azon is túl?

 Ó, Föld! Testedet fémek szakítják szét,

s lelkünkben Érted is ég a gyász.

– Itt háború dúl.

Legutóbb szerkesztette - Tóth Zsuzsa
Szerző Tóth Zsuzsa 26 Írás
Magamról csak annyit,52 éves vagyok,elvált.Két felnőtt gyermekem van. Nagyon szeretem a verset akár olvasni,akár írni. A vers,az érzéseim legkifejezőbb formája.