Boér Péter Pál : Függőség

 

A Tivadar családot már a becsavarodás kerülgette, olyan időtlen idők óta ostromolták hívott, de legfőképpen hívatlan vendégeik. Orcátlanul, hetekre bekvártélyozva magukat, teljes ellátást igényelve, mintha az lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Szusszanásnyi szünet után, mikorra azt képzelték, hogy megszabadultak a váratlan látogatóktól, egyszerre állított be három család, korántsem tágas otthonukba. Így a lakás egyetlen zugában sem lehetett a magánélet minimumát sem élni. Az egyik nagybácsi, akit – mint legjobb vendég -, úgy ismertek, korábban csak aludni járt haza, a nappalokat reggeltől késő estig meghagyta nekik. Valami történhetett, mert a nagybácsi elkezdett viszketni egy adott időpontban és ide-oda mászkált a szobák között. A nappaliban is volt TV, ám sündörgése közepette a hálószobájába menekült Tivadarnak tudtára adta, hogy ő nagyon szeretne megnézni a “Miért nem esik Lapazban eső” című történelmi sorozatot. Visszakérdezett és épphogy a fejét nem verte a falba, mert volt némi elképzelése a brazil szappanoperákról. Még soha nem nézett egyet sem végig, de ide-oda kapcsolgatás közben akaratlanul is belelátott némelyikbe. Hallott már kialakult függőségről ezek irányában, elsősorban hölgyek részéről… Tulajdonképpen kizárólag és csakis hölgyek részéről. Zoltán bácsi volt az első férfi szappanopera rajongó.

– Tessék csak bemenni a nappaliba, ott nyugodtan megnézheti a történelmi sorozatát!

– Igen, igen de ott mások is vannak, nem fogok mindent meghallani és gondold meg, ha lemaradok akár egy szóról is, nem fogom érteni az összefüggéseket. A legjobb lenne itt a te szobádban. Itt csend és nyugalom van.

“Csend és nyugalom volt”- gondolta Tivadar – „amíg be nem tetted a lábad”. Még egy kísérletet tett az úriember nappali felé irányításában, aztán érzékelve, hogy ebből nem lesz semmi, úgy gondolta, ez is megér egy próbát.

Legalább pontos képet alkothat a csodaszép brazíl történelmi szappanoperákról. Zoltán bácsi szavajárása szerint, sorozatokról.

– Rendben Zoltán bácsi, ha kezdődik, majd jöjjön be.

– Olyan 10 perc múlva kezdődik, de én leülök most, kapcsold be a készüléket, nehogy egy másodpercről is lemaradjunk.

Tivadar már olyan fáradtnak érezte magát és vendégáradatból fakadó akkora nyugalomigénye volt, hogy legszívesebben kiutasította volna az öreget, de a veleszületett és belenevelt udvariasság ezt lehetetlenné tette.

– Rendben, indítom.

Reklám közben Zoltán bácsi a tenyerét dörzsölve, idegességtől piruló arccal, feszült figyelemmel nézte a készüléket, bűvölve, hogy jöjjön már az áhított sorozat. A felvezető előzetest már műsorként értelmezte, bár emlékezett az előző és az összes 816 korábbi rész minden mozzanatára, nem hagyott volna ki egy szótagot sem. Tivadar ideges volt. Nyugalomra erőltetve magát hátradőlt és nézni kezdte a történelminek nevezett szappanoperát. És elkezdődött a filmeposz. Zoltán bácsi vibrált a kíváncsiságtól. Nagyjából és egészében, némi túlzással a film ezen része a következőkről szólt:

A feltűnően csinos, hiszteroid, igen ápolt, rendkívül rosszindulatú szenyorita mindenkinek parancsolt, főleg férfiaknak és nem csak a budoárjában. Mint két farkaskutya, fölfelé bámuló szemekkel parancsát lesve, hevert előtte két testőr kinézetű úriember. Sikítva ordított Tereza után, aki több mint fél századmásodperc késéssel érkezett. Így olyan fejmosást adott neki, mint mások a köztörvényes bűnözőknek. A filmnek a közepén kiderült, hogy a 18 éves Tereza nevű szolgálólány, valójában, a szenyorita nagymamájának a húga, egyben a szenyorita balkézről származó leánygyermeke, aki ha felnő és nincs elégséges mértékben elnyomva, eltiporva, elorozhatja a szenyorita mindenbeli elsőbbségét.

– A kávémat add! – Üvöltött a lányra.

– Elnézést szenyorita, éppen a fürdőjét készítem, a kávé ott van a kezétől egy araszra.

– Szemtelen, ostoba szolga! Ellenkezni merészelsz?

– Ó, hogy merészelnék szenyorita. Ám ha kések a fürdővíz elkészítésével, megint kikapok.

– Tedd, amit parancsoltam és várj a büntetésedre az ellenszegülésért.

Visított egyet az ablakon keresztül.

– Kertész!

Az mint egy kódolt robot, egyetlen pillanat alatt megérkezett a rancd túlsó végéből és benyitott.

– Zárd be étel és ital nélkül ezt a perszónát a fáskamrába egy hétre!

– Bátorkodom megjegyezni az lehetetlen… Belehalhat…

– Ellenszegülsz Ramirez? Rád marad a fürdő elkészítése is. Kicsi nekem ez a fürdőszoba. Kapsz 10 percet, építs akkorát, mint ez a budoár.

– Kedves szenyorita, egy fürdőszobát nem lehet ennyi idő alatt felépíteni. Tervek, anyag szükségesek.

– Már megint ellenkezel, kihívod a sorsot!

– Legalább a testőreit méltóztassék segítségül adni.

– Hát menjetek Juan és Sanches! Fél óra múlva kész legyen a fürdőszoba! Várjatok, itt van ez a magazin.

Lapjai között kikereste a neki tetszőt.

– Ilyen legyen, mint ez!

– Fél óra múlva szenyorita?

– Fél óra múlva, vagy hamarább, különben rendőrkézre adlak, mint illegális bevándorlót. Olyan ügyvédeim vannak, hogy soha ki nem jössz a börtönből!

Akkor befejeződött a rész. Zoltán bácsi nyugodt volt, tenyerét dörzsölte és várta a történelmi eposz következő napi folytatását. Tivadar pedig elkönyvelte, hogy nem biztos, hogy rosszul tette, hogy eddig nem nézett brazíl vagy másmilyen szappanoperákat.

– Holnap megnézhetem itt a következő rész Tivadar?

– Majd meglátjuk Zoltán bácsi, majd valahogy elintézzük.

Zoltán bácsi azonnal sokkot kapott a drogfüggőkhöz hasonlóan, féltve a másnapi anyaghoz jutást. Tivadar pedig eldöntötte, hogy juszt sem nézi meg Zoltán bácsi kedvéért sem Szenyoritát. Tetszik, nem tetszik, nézze meg a nappaliban… Pesze, ha fél óra alatt épít neki egy, a lakásával azonos területű fürdőszobát, akkor megfontolás tárgyává teszi… De csak akkor!

Annyi biztos, hogy Zoltán bácsi nem bírna nemet mondani.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/