Havas Éva : Távol…valahol…

jegenyefa csúcsán
bús hold silbakol,
t?nt alakod fölé
éjsötét hajol

– távol… valahol –

csendfodrokat görget
éji kósza szél,
suttogása édes
titkokat mesél

– tünékeny remény –

forgolódok, ágyam
lánghev? pokol,
egyvalaki épp most
talán rám gondol

– távol… valahol –

 

 

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))