saját fotó *
A jéghideg reggel riadót fújt,
álomhajónk távol, immár a múlt,
együtt utaztunk élők és holtak,
kerestünk békésebb partvonalat.
Ébredtünk fagyban, ködfelhőben
álmunkat hordtuk nappal szívünkben,
esztelen lárma fékezett, húzott,
késő estére álmunk megkopott.
Most forróság gyújt szikrát, melegít,
átölel, emel, egekig segít,
keserű nappalok elűzettek,
talán álomhajónk part felé evez.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.12. @ 11:55 :: Szulimán Eleonóra
