hegyeket mozgatunk
csendes életünk pereg
bennem vágyak hajtanak
roppant ördögszekeret
rágyújtanék nincs t?z
rossz öngyújtó a hit
szikrázik a némaság
nem látni lángjait
kint súrol a kényszer
vérz? körm? a csend
szelíd remény éled
pislákol idebent
