Bonifert Ádám : Napjaink mélyén

Nyomtatás

Miközben félve méricskéled

a polipkarú napokat,

merítőhálódba betéved

néhány terelő gondolat,

utat keresve pár ígéret

delejezi a lelkedet,

ködsapkát húzol fejedre,

miáltal a látható véget

láthatatlanná teheted. 

Miközben csodát hiszel és vársz,

tüskés bokrokon tapos lábad,

ingoványos talajon jársz,

s hiába küldöd szét imádat,

a füst nem száll fel az ég felé,

Ábel lehetnél, de Káin vagy,

reményed foszlik kétes jellé,

délibábbal áltatod magad.