Seres László : Az véd, aki vádolt…

 

 

 

Régvolt éjek zamatát őrzöm,

bennem ring, ha ébreszt a hajnal.

buja árnyakkal nem vesződöm,

a fénylő csend ölében dal van.

 

Mozdulatod testembe vésett

kőszobrát még sorjázza a múlt.

Végigfut rajtam érintésed,

mert szeretlek ma is. Józanul.

 

Lassan kihuny a rivaldafény,

a függöny legördül, véget ér

a játék. A lét terhét hordom.

 

Végszót. Minden csak délibáb volt,

hogy megvédhessen, aki vádolt,

ha újra beléd kapaszkodom.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.06.12. @ 17:43 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.