Tóth Zsuzsa : Csillaghullás

Csillaghullás

Szívet kéne tán cserélni,
mert a régi kopott.
Boldogtalan éveihez
túlságosan szokott.

Könnycseppekben megfürdetem,
s elbúcsúzom t?le.
Boldog álmot, s reményeket
nem várhatok t?le.

Nincs rajta már hely a sebnek…
– Nem marasztal senki.
Úgy szeretnék egyszer végre
hulló csillag lenni!

Ólomlábon jár az id?,
képzelt útra lépek…
– Álmaimban gondolattal
magam ellen vétek.

Csillaghullás rövid léte,
oly könny? most hullni.
Fájdalomból, s könnyeimb?l
csöndben elvonulni.

Meleg ölét elém tárja
szótlan ragyogással.
Hívogat,és nem tör?döm
most már semmi mással.

Ami szép volt, velem marad,
nem tudok mást tenni.
Így akarok fényben élni…
– S hulló csillag lenni.

Legutóbb szerkesztette - Tóth Zsuzsa
Szerző Tóth Zsuzsa 26 Írás
Magamról csak annyit,52 éves vagyok,elvált.Két felnőtt gyermekem van. Nagyon szeretem a verset akár olvasni,akár írni. A vers,az érzéseim legkifejezőbb formája.