Markovics Radmila : Mondd meg anyám, miért?

2010.06.08. Markovics Radmila Vers 21
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
*

 

Most itt vagyok:

én, az önfejű,

a csecsemő

a vénségtől megtört,

az ifjú szívű,

kivel kacagtál,

sírva-sírtál.

Mielőtt elszálltál,

szemrehányást

hagytál

nekem

örökül,

pedig a tenger

kéklett,

partján csigák,

halak,

kicsik-nagyok.

Velem kavics,

homok,

neked

sárgaföld jutott.

Együtt voltunk

pogány,

hitehagyott,

bennünk emelt

templomot:

bűn és erény.

Mi ketten

egyek voltunk:

a gyengédség,

a szeretet, de

hol semmi

a lét,

ott minket

egyenként

hiába keresnél.

Legutóbbi módosítás: 2010.06.08. @ 19:12 :: Markovics Radmila
Szerző Markovics Radmila 66 Írás
MarkoviÇ Radmila, Kishegyes Belgrádban születtem, (ajaj) 1940. nov. 04-én. Vegyes házasságból származom. Apám Jovan, MarkoviÇ, anyám Süli Verona volt. Tanár voltam, nyugdíjas vagyok. Nagymama szervíz dolgozik hét közben az unokáknak. Szakkönyveket fordítottam magyar nyelvről szerbre, könyvem jelent meg Rövid történetek az életemből címmel. Szegeden doktoráltam magyar nyelvből, ÃÅjvidéken szereztem meg előzőleg a Bölcsészeti Kar Magyar Tanszékén a magyar nyelv és irodalom, valamint a szerb nyelv és irodalom tanári diplomáját.