Marthi Anna : Egy tegnap elszállt vers reprodukciója

 

 

már olyan régen ma van sercegnek a percek

ülünk egymással szemben éteri nyelven

fosztóképző nélkül borzolódik a szó

formát ölt a most lámpafényben légy van

zümmögése a vágy szabadba kéri magát

tudom legyet fogni nehéz engedd el utána

kisegít a teremtőm olyan szépen zümmög

kistányér a kezemben boldogan ül rajta

kiengedem az ablakon száll is vele az az este

fussunk véle hátha ma tegnap is születne

Legutóbbi módosítás: 2010.06.08. @ 11:17 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak